Teázni jó dolog, főleg így télvíz idején. És jó dolog a teához ropogtatni is valamit. Ezeknek a kísérő falatkáknak nagy múltja van, a régi szakácskönyvek is tele vannak teasütemény receptekkel. Ez az elnevezés általában édes, apró kekszeket takar, amit tényleg élvezet bekapni egy-egy korty tea mellé. Nem is igazán találkoztam eddig olyan sós falatkával, amit kifejezetten e forró ital mellé ajánlanak, most azonban Toronyay Rákóczy Karolna gyűjteményében ráakadtam egy ilyenre.

Pontosítanom kell, nem is egészen sós süti ez, hanem sós-édes darab, a tésztában cukor kerül, a „bunda” pedig só. Szóval meghökkentem, nem gondoltam, hogy ezt az ízkombinációt már 1896-ban is alkalmazták a desszerteknél. Természetesen megsütöttem, hogy teszteljem az ősök ízlését. Különleges „teasüti” született: vékony, ropogós, és amikor az ember harapja, hol édesnek, hol sósnak érzi. Szóval valóban nagyon illik a teához, hiszen akár édesen, akár ízesítés nélkül isszuk, passzol hozzá. Szerintem érdemes kipróbálni, aki bizonytalan kezdjen fél adaggal, de bátraké a szerencse. :)

Sóslemezek teához

• 15 dkg finomliszt
• 7dkg vaj
• 2 dkg porcukor
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• nagy szemű só

A lisztet a vajjal elmorzsoltam

A keverékhez adtam a porcukrot, az egész tojást és egy tojás sárgáját, majd jól összegyúrtam a tésztát.

A bucit aztán kinyújtottam „késhát” vékonyságúra, majd egészben átemeltem egy sütőpapírral bélelt tepsire.

A tésztát derelyevágóval nagyobb kockákra vágtam, majd a megmaradt tojásfehérjével megkentem őket. Szétvagdosni persze a gyúródeszkán is lehet, majd egyesével átpakolhatni őket a tepsibe – de én az egyszerűbb megoldást választottam.

A kockákat aztán alaposan meghintettem nagy szemű tengeri sóval és betoltam a tepsit a sütőbe. Nagyjából 170 fokon sütöttem addig, amíg szép piros lett.

Különleges teasüteményt kaptam valóban: olyan vékony, mint egy kréker, - a házi változatot itt olvashatjátok - kellemesen ropog, egyszerre édes és sós. Szóval nem olyan bekapom és kész nasi ez, az ember lassan kíváncsian kóstolgatja, várva, vajon melyik íz dominál majd a következő falatnál.  Próbáljátok csak ki. :)