Hiába a hőség, vendég mindig érkezik a házhoz, akit illik egy kis finomsággal megkínálni. Meg persze ne fogjuk másra, azért mi is szeretünk nassolni még kánikulában is. Ilyenkor nagyszerű az olyan édesség, amit nagymamám készített és nemes egyszerűséggel csak úgy nevezte el: „se sütni, sem főzni nem…

Azokat a  rebarbarából készült kompótokat és mindenféle sütiket, amiket gyerekkoromban ettem, sosem felejtem el. Persze ki más sütötte, mint a nagymamám, máig emlékszem arra, hogyan húzkodtuk le a gyönyörű, vaskos levélszárak héját, majd vágtuk őket apró kockákra. És máig a számban van az az édesen…

A tízórai, az probléma. Legalábbis nálunk. A suliban nem kap, amit visz azt meg hazahozza. Bezzeg az én időmben…! – mondanák most sokan. :)