A tízórai, az probléma. Legalábbis nálunk. A suliban nem kap, amit visz azt meg hazahozza. Bezzeg az én időmben…! – mondanák most sokan. :)

Hát igen, anno az én időmben is műanyag kosárban hozták a kölyköknek az iskolatejet/kakaót, meg a mézes-vajas kenyérszeletet, kockasajtot – ilyenekre emlékszem. (Na azért nem sírom vissza.:) ) Oké, tejet/joghurtot, almát délutánonként kapnak ők is – de hát délután, meg aztán általában ott is hagyják.

Szóval valamit kell alkotnom, mert a lányom unja a szendvicset, én meg unom, hogy rendre hazahozza őket – gondolom a probléma nem egyedi. Ha azt akarom, hogy a gyerekben legyen valami, míg eljut az ebédig, furfangosnak kell lennem. Olyant kell csomagolni, ami tápláló, egészséges, energiát ad az agymunkához és persze „gyerekbarát” – szóval általában édeskés. Az utolsó szemponton már meg is bukik a mutatvány – mondhatják sokan – de az édes ízt is ki lehet váltani úgy, hogy ne mérgezzük a kölyköt.

Szóval ha a kenyeret/kiflit/zsemlét már nem csípi az iskolás, akkor süssünk neki valami finomat – és ha magunknak is kedvezni akarunk, akkor legyen gyors, egyszerű és járjon kevés piszokkal. Ilyen darabokról már olvashattatok itt és itt és  népszerűek voltak, az osztálytársak is rácápáztak a lány tízórais dobozára. :) És mivel tegnap ígéretet tettem arra, hogy a holnapi tízórai már nem szokványos lesz, készítettem is egy tepsi un. digestive kekszet (hagyományos, angol darab) amit a magam képére formáltam. Finom lett és ami fő, megfelel a fenti szempontok mindegyikének: zabpehely, aszalt gyümölcs, méz, kukoricaliszt, mandula összedolgozva, ennyi. Talál valaki kivetnivalót benne? :)

Digestive tízórai korong

• 12.5 dkg zabpehely
• 12,5 dkg őrölt mandula
• 6 dkg kukoricaliszt
• 12.5 dkg vaj
• csipet só
• 1 kávéskanál sütőpor
• 1-2 evőkanál méz
• 6 dkg aszalt áfonya vagy mazsola (vagy vegyesen a kettő)
• 5 dkg étcsoki (magas kakaótartalmú) vagy csokipasztilla

 A zabpelyhet alaposan megőröljük, szinte lisztszerűre. A mandulát – ha nem őrölt – szintén megdaráljuk, ebben az esetben kissé darabosabb lesz a mandula, de ez nem jelent gondot.

A zabpelyhet, a mandulát, kukoricalisztet a sóval és sütőporral összekeverjük.

A hideg, felkockázott vajat a keverékbe dobjuk és szétmorzsoljuk benne.

Aztán beleszórjuk az áfonyát és/vagy a mazsolát (az apró szemű aszalt gyümölcs mutat jól benne) valamint a kicsi kockákra vágott étcsokit (kicsi a minőségiből nem árt, sőt a kutatások szerint egészséges is!).

Végül a mézet hozzácsorgatva összeállítjuk a keveréket. Figyeljük a massza állagát, és fokozatosan adagoljuk a mézet hozzá. (Lehet, hogy többre vagy kevesebbre lesz szükség.) Egy ragacsos tészta lesz a végeredmény, de ettől ne ijedjünk meg, ezt a tésztát nem nyújtani fogjuk.

Csomagoljuk a masszát folpack fóliába úgy, hogy szalámi alakot formáljunk belőle. Aztán mehet az anyag a mélyhűtőbe, nagyjából 15-20 percre.

Közben a tepsit béleljük ki sütőpapírral a sütőt pedig melegítsük fel 180 fokra.

Amikor a „szalámi” már eleget pihent, kapjuk elő és a rúdból késsel szeljünk kis korongokat (mint a kókusztekercs esetében) ezeket pedig szépen sorban ültessük a tepsikbe. (Kettőre lesz szükség.)

Végül toljuk az előmelegített sütőbe és figyeljünk rá oda, amikor kezd szépen barnulni a széle ki is vehetjük. Ekkor még nagyon puha és széteső, hagyjuk békén, ne tapogassuk, ne akarjuk rögtön kóstolgatni. :) Hamar megkeményedik, nem kell sokat várni a tesztelésre.

Édes, omlós, rusztikus kis harapnivalók ezek. Az enyém már kisült, szóval ígéret teljesítve, de a tízórai sorozatot folytatni fogom még. Úgy sejtem… :)