Valahogy úgy kezdődött, hogy az asztalos nagyapám készített nekem egy apró gyúrótáblát, sodrófával, a szakácsnő nagymamám meg odaültetett az asztalhoz és megkérdezte van-e kedvem vele sütni. Sejthetitek a választ..

Attól kezdve, amikor csak tehettem mellette álltam-ültem és figyeltem őt, meg tettem, amit tudtam. Habot vertem, sütit szaggattam, csókokat formáztam, krémet kentem, rétest nyújtotta. Jó persze, akkor már nagyobbacska voltam, de még ahogy az a nagykönyvben írva van, a hófehér abroszon húztuk a tésztát, lélegzet visszafojtva, hogy szét ne szakadjon. És persze hamar megtanultam a palacsinta sütést is, mert a mama azt mondta, "előbb süssél palacsintát, aztán szeress gimnazistát". Szóval a süti illata örökre megcsapott - ahogy az a bizonyos mozdonyfüst, valahogy úgy, mint a lányom rajzán:

A hivatásom végül az írás lett, itt és ott  örömmel koptattam a tollat és a billentyűket. De most megnyitom ezt a fórumot, ahol az én két tudományomat végre összekeverhetem. Egy kiskanálnyi a múltból, néhány dekányi a családból, egy-két deci a mindennapokból, fél csomagnyi a kudarcokból és több kilónyi a remekművekből. Egy kis keverem-kavarom: remélem jó sül ki majd belőle.

Eszter