Mi másról is beszélhetnék ma, mint a költészetről. És a születésnapos József Attiláról. Meg az ő nagy-nagy vágyáról, a gazdagságról. Emlékeztek, miről álmodott a kis Attila? Libacombról, új ruháról és 5 forintos kuglerről. És elgondolkodtatok valaha azon, mi is az a kugler?

A kérdés pontosabban az, ki is az a Kugler, akinek nevét ily módon a magyar irodalom is megőrizte. Kugler (Henrik) Géza egy nagy múltú cukrászcsalád gyermeke volt, aki Sopronból származott, de bejárt sok nagyvárost, hogy mesterségét tökélyre fejlessze. Tanulmányai befejeztével aztán a fővárosban telepedett le és beindította vállalkozását 1858-ban, amikor cukrászdát nyitott a József nádor téren. Kis túlzással azt mondhatjuk, olyant teremtett, amit máig élvezhetnek a budapestiek: üzlete ugyanis rövidesen helyszínt váltott, a belvárosba költözött, a Vörösmarty térre –ebből aztán már könnyen sejthető, mit alapozott meg valójában Kugler…

A neves cukrász utód nélkül halt meg, ám okosan gondoskodott az üzlet jövőjéről, azt a Párizsban megismert Gerbeaud Emilre hagyta, ő pedig méltó volt az alapítóhoz. Szóval a Gerbeaud története Kuglerrel indult, aki forradalmasította a piacot, nála ették először a pestiek a „placcon” a fagyit, ő csomagolta először kis papírtálcákra a sütiket, habos kávéit, likőrjeit, bonbonjait, tortáit imádták az édesszájúak. És amit még a nevére át is kereszteltek, az a neves mignon volt, szóval erre a kuglerre vágyott annyira József Attila. Szerencsére a mester az elkészítési technikát sem titkolta, kötetbe foglalta tudását, ő írta a Legujabb nagy házi cukrászat című alapművet. Íme néhány a mester bonbonjaiból:Költészet napja ide vagy oda, mignont azért én valószínűleg sosem fogok készíteni, macerás is, meg aztán nem is rajongunk érte. De egy másfajta „kuglerrel” azért tisztelgek a költő előtt. A fent említett szakácskönyvben kiszúrtam egy ugyancsak aktuális csemege receptjét. Húsvéti receptet többet is megosztott Kugler a háziasszonyokkal, nekem a sváb változat tetszett meg. Ajánlom szívesen azoknak az asszoytársaknak, akik már előre készülnének az ünnepre, ez a finomság ugyanis hetekig eltartható, szóval egy hétköznap este gyorsan kipipálható az egyik locsolóváró desszert. Íme:

Húsvéti lepény, sváb

Hozzávalók:

• 500 gr. liszt
• 500 gr. cukor
• 500 gr. vaj
• 500 gr mazsola
• 50 gr succade (apróra vágva)
• egy citrom héja (apróra vágva)
• 12 tojás

Behintésre

• 26 gr hámozott mandola
• kenyérmorzsa

 Első körben a mester azt ajánlja, hogy mossuk meg a mazsolát már a készítést megelőző napon, majd szárítsuk meg. Én egy kis áztatással kipipáltam ezt a fejezetet.

A vajat habosra vertem, majd egyenként hozzákevertem a tojások sárgáját, majd a cukrot és aztán kevertem sokáig – Kugler ¼ órát ír, szerintem a robotgépnek ez egy öt perces munka.

A masszába aztán beledobtam a kis liszttel elkevert mazsolát, az apróra vágott citromhéjat és a succad-ot. Succade-nek hajdan a kandírozott gyümölcsöt hívták, ebben a receptben a mester nem ajánl konkrét gyümölcsöt, de biztosan jól áll a sütinek például a kandírozott narancs. Nálam most nem volt a készleten, így aszalt áfonyát és cseresznyét dobtam a tésztába.

Amikor már a finomságok a masszába kerültek, kevertem is a tésztához a maradék lisztet és a habbá vert tojásfehérjéket. Ezzel a lepény el is készült.

A kiválasztott formát alaposan ki kell vajazni, majd behinteni morzsával és vagdalt mandulával, így önteni bele a masszát. Mivel én kísérleti, vagyis kicsi adagot sütöttem, ezért maffin formákba mertem bele, így kis húsvéti tortácskáim lettek. Ha el akarjuk dugni a vendégeknek, akkor érdemes szerintem kis formákban gondolkodni.

 Nagyon kis finom falatok lettek, kivül roppannak, belül omlanak és telis-teli vannak isteni apróságokkal. Nálunk a locsolóknak nem fog maradni. Kugler Géza mindenesetre jól vizsgázott, szóval értem most már József Attilát is. Lehet, hogy egyszer még a mester bonbonját is kipróbálom? :)