Újabb kuglóf receptjét olvashatjátok most, arisztokrata darab ez is, nem akárkik ették. Most egy főúri, sőt uralkodói család konyhájának remekéről lesz szó, Wittelsbach királyi herceg családja valószínűleg sokszor fogyaszthatta ezt a kuglófot, amikor kedvenc helyükön, a sárvári várban tartózkodtak.

A „hercegék” -  ahogy a helyiek emlegetik őket -  életében a sárvári lakosok is jelen voltak, így például Scheck Erzsébet, aki a vár „sáfárja” (könyvelője) volt, ő felelt tehát az élelmezésért is. Bár a konyhában nem ő főzött, azért kíváncsiságból önmagának összegyűjtötte a recepteket, így ezek egy számadási könyv lapjain fennmaradtak. S ma már szerencsére nem csak a családi fiók őrzi ezt a kincset, hanem egy könyv is – a Sárvári szakácskönyv című – így aztán most ismét belekóstolhatunk a főurak életébe. :)

A hercegi csokoládés kuglófHozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 3 dkg élesztő
• 4 tojás sárgája
• 6 kanál cukor
• késhegynyi só
• ½ liter tej
• 10 dkg csokoládé

A recept úgy kezdődik, hogy készíts gyenge tésztát. Ehhez én először elkevertem az élesztőt egy kevés tejjel.

Pici időt hagytam neki, addig összedobáltam a többi hozzávalót. Vagyis összekevertem a lisztet a sóval, majd hozzáütöttem a tojások sárgáját, beleszórtam a cukrot és az egészet nyakon borítottam tejjel.

Végül hozzáöntöttem az élesztős masszát és indult is a munka.

A dagasztást én gépre bíztam és nagyon-nagyon nehezen álltam meg, hogy ne lisztezzem tovább, ugyanis elég lágy tészta került ki a masinából.

Ezt aztán elfeleztem és az egyikbe beledolgoztam egy tábla, pici tejben megolvasztott csokit. Még mindig nagyon-nagyon szerettem volna lisztezni, de arra gondoltam, hogy a nagyi féle békebeli kuglóf – itt olvashatjátok – hasonlóan lágy tészta és isteni mondhatom.

Szóval végül magára hagytam az anyagot, hadd keljen.

Egy órányi pihenés után deszkára borítottam a tésztát, alaposan (nagyon alaposan) megliszteztem és a recept szerint „lágyan kinyújtottam”. Mivel valóban nagyon lágy ez a tészta, inkább csak a kezemmel formáztam. Lényegében egy-egy vastag hurkát sodortam és azt ellapítgattam kicsit. A recept szerint ugyanis egymásra kell helyezni a két tésztalapot, majd összesodorni. Szóval a kakaós anyagot is hasonlóan ellapítgattam, majd ráemeltem a "fehér" tésztára. Aztán összetekertem őket, pontosabban csavartam rajtuk egyet. :)

Ezt a „rudat” aztán belekerekítettem a kuglófformámba és toltam be a sütőmbe. Tűpróbáig sütöttem, közepes hőfokon, kb 40 percig. Mindeközben meg voltam győződve arról, hogy valahol totálisan elrontottam a dolgot

De nem. :) Isteni kuglóf ez is, nem túl édes, szóval érdemes porcukorral meghinteni. Szinte látom magam előtt, ahogy az arisztokraták teázás közben ették ezt a pihe-puha sütit. Mindenesetre a kevert grófi kuglóf után - itt olvasható -  az élesztős hercegi darabra sem volt panasz idehaza.