Persze, hogy a két lánya. Meg a felesége. Pontosabban a felesége....

sajtosa...Mert ha apát megkérdezi valaki, mi a kedvenc kajája - persze a húson kívül - az tutira a sajtos rúd lesz. Na jó, egy kicsit túloztam. De valljuk be, olyan nincs, hogy valaki nem szereti a sajtos rudat. Ugye hogy nincs. Úgyhogy muszáj megosztanom veletek a leggyorsabb, legsajtosabb, legroppanósabb, legtökéletesebb leg-leg-leges rudat...

Persze e sós nasi neve mindenkinél mást hív elő. Van, aki a nagymamáéra esküszik: olyan katonásan egyforma, ropogós falatot senki sem tudott. Aztán ott volt Mariska nénié, a szomszédból: omlós és hosszú. Zsuzsi meg a batyus bulikba hozza sorra a nagy halom rudakat: bőségesen megszórva sajttal és kicsit sem törekedve az egyformaságra. Anyáé meg, a vendégváró-szilveszteri-karácsonyi, na az a gyorsan elfogyó kategória, készen kell állni, amikor megérkezik az asztalra. Ja és gyerekkoromban mindig volt a farsangi bálokon is: ki tudja ki sütötte, de buli volt, jó volt a parizeres, piros arany pöttyös zsemle mellé Megvan? 

Na szóval, nekem a férjem anyukájáé, gyerkőcök nagyijáé – utálom az anyós szót - volt sokáig a befutó. Szép volt: egyforma hosszú, egyforma széles, finom puha, tele jó anyaggal. Neki sem álltam, ilyen szépet úgysem tudok, meg aztán én nem szeretem a sok macerát a hajtogatással, kelesztgetésekkel, szóval miért is strapáljam magam.

Gyerekjáték a sütés

Aztán mégiscsak eljött az elhatározás ideje – lehet, hogy a nagyi ritkán sütött? - böngésztem a netet, itt és ott, de nem jött velem szembe az igazi. Végül valahogy elém keveredett egy Perecvilág című kötet, inkább kis füzet, ami elsősorban a neves rábaközi perecről szól, de egyben a Kárpát-medence hasonló süteményeit is bemutatja. Köztük bukkantam rá a Sajtos perec tésztájára, (Lejtényi-Waldhauser: Nagyanyáink sütötték című könyvéből gyűjtötte a szerző). Megtetszett, mert gyors volt, egyszerű és bizalomgerjesztő.

Jó-jó perecszaggatóm az nincs, de nyilván egy derelyevágó is megteszi: gyorsabb is vele dolgozni, és akkor végre lenne saját sajtos rudam – lelkesedtem. És a megérzés helyes volt.

Itt a sajttal nem szabad fukarkodni!

A tészta tényleg pofonegyszerű, összeállítani kb. 10 perc, a nyújtás-szaggatás-sütőre helyezés kb 15 perc, a sütés meg mondjuk 20 perc: szóval, ha a kihűlést is beleszámítjuk nagyjából egy óra alatt egy hatalmas tál sajtos rudat lehet az asztalra varázsolni: nincs pihentetés, hajtogatás – csak az öröm. J

Sajtos rúd

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg margarin (én általában vajjal sütök, de a sajtos rúd esetében tökéletesen működik a margarin)

2 tojás sárgája

20 dkg sajt

2 dl tejföl

kevés szódabikarbóna

só

1. Összegyúrjuk a lisztet, margarint, tejfölt, tojássárgáját, reszelt sajtot, szódabikarbónát és sót. Utóbbi adagolásánál vigyázzunk, sótlanul még elmegy (legfeljebb sütés előtt sópehellyel meg lehet szórni a nyers rudakat, én jártam már így), de túlsózva élvezhetetlen.
2. Jól kidolgozzuk a tésztát, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk. Én ettől a ponttól térek el az eredeti recepttől, ott ugyanis perecszaggatóval készül a sütemény, én viszont értelemszerűen a derelyevágóhoz nyúlok.
3. Csíkokra vágjuk, kenjük tojássárgájával, hintjük köménymaggal (természetesen jól működik a szezámmag, lenmag egyaránt) és bőségesen megszórjuk reszelt sajttal. Nem szabad sajnálni, ettől lesz isteni, az én sajtos rudam egy 450 dekás Gouda sajtot „felzabál”.
4. Aztán már csak a sütés van hátra: nagyanyáink még álmodni sem tudtak a mi villanytűzhelyeinkről, szóval hőfok nincs a receptben. Az én sütőm meg elég öntörvényű, szóval sűrűn ellenőrzöm az ételeket. Mindenesetre közepes hőfokra szoktam állítani, 150-180 fok körül süt és nagyjából 15-20 perc alatt végez. Mondom: én látványra sütök, amikor már szép halványbarna, akkor érdemes kivenni. Sütöttem már tovább is, sötétebbre, az kicsit ropogósabb állagú rúd lett – lehet játszadozni ezzel.

Íme a házi "ropi"

Mint fent látszik, a kis kuktákat érdemes bevonni a munkába, nálunk az ovis is ken és hint. Sőt a kisiskolás legutóbb már maga készítette az egészet (na jó a tésztát összegyúrtam) szóval tehettem a dolgom, így is lett sajtos rúd a vendégségre.