Tudjátok mi van ma? Persze, Vízkereszt. És tudjátok ez mit jelent? Bizony azt, hogy itt a farsangi szezon

,mehetünk bulizni a bálokba. Mondjuk, ebben az időben még ahhoz sincs kedvem, hogy az orromat kidugjam, nemhogy körömcipőben, harisnyában bálba sétáljak. Szóval a bulit napoljuk, köszöntsük a farsangot a konyhában, mivel mással, mint egy jó kis fánkkal.

Őszintén bevallom, nem nagy fánkozós a család, ritkán állok neki ennek a pihe-puha finomságnak. Olyant meg, amilyent nagyanyám készített sosem tudnék. Még most is előttem vannak a forró olajban fürdőző kis halmok, ahogy szalagossá nőttek, aztán finom porcukor takaróval meghintették őket végül a házi baracklekvárból is kaptak a tetejükre egy-egy kis kanálnyit.

Aztán ott volt a távoli rokoné, - ahogy anyám emlegeti – „Ágnes nénémé, a világ legjobb emberéé" (a képen kendőben), akinél mindig forgácsfánk várta a gyerekeket - sajnos a receptjét nem ismerem.

Nagyanyám viszont leírta a sajátját. A szakmai rutin – lévén szakácsnő – eléggé látszik rajta, az utasítások meglehetősen szűkre szabottak. :)

 „40 dkg liszt, 5 tojás sárgája, 2 kanál rum, 5 dkg vaj, 2 kanál cukor, tejfel 2 kanál de ha egész kemény lehet még bele tenni. Kétora hosszat pihentetjük, egy kis só is kell bele. Derelye metszővel ki szaggatjuk, jó vékonyra kinyújtjuk.” Eddig a szöveg, szóval sok támpontot nem kaptam, de azért belevágtam. Óvatosan, szóval fél adaggal számolva. :) Egy nagy tányérnyi lett belőle.

Forgácsfánk

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 5 tojás sárgája
• 2 kanál rum
• 5 dkg vaj
• 2 kanál tejföl
• 2 kanál cukor
• csipetnyi só

Először a száraz anyagokat kevertem össze: lisztet, cukrot és egy csipetnyi sót.

Aztán a keverékre ráütöttem a tojások sárgáját, hozzádobtam a felkockázott vajat, és a tejfölt. (Sajnos rum nem volt idehaza.)

Jött a gyúrás, bevallom segítségül hívtam a robotgépet, így hamar kiderült, hogy még egy kanál tejfölre mindenképp szükség lesz. Szóval kísérletezzetek a mennyiséggel a tészta állagától függően.

A bucit aztán bebugyoláltam egy konyharuhába és adtam neki két órányi pihenést. Gyanítom kevesebb idő is elég lett volna, más receptek szerint is. De én az eredetit akartam kipróbálni.

A tésztát aztán jó vékonyra sodortam a lisztezett deszkán, majd derelyevágóval vékony téglalapokat vágtam – hasonlóan mintha sajtos rudakat készítenék. Minden lap közepére egy kis hasítékot vágtam és a lyukon átfűztem a téglalap egyik végét – mintha csomót akartam volna kötni. Így lettek viccesen tekergősek.

Aztán felforrósítottam az olajat és már dobtam is bele a forgácsokat. Nagyon gyorsan sülnek, álljunk a tűzhely mellett. Amikor szép aranybarnák papírtörlőre szedjük ki, így a felesleges olaj lecsöpög róla.

És jöhet a porcukor, amit szitán át érdemes a fánkra hinteni, úgy lesz nagyon dekoratív. Önmagában egyébként ez a tészta nem nagyon édes, szóval az édesszájúak tehetnek bele több cukrot, de szerintem a porcukor bőven elég rá.

Finom lett, elhitetitek - ha az én finnyás lányom megígérteti velem, hogy többször is sütök majd, akkor ez megkérdőjelezhetetlen. :)