Ahogy már kiderült néhány bejegyzésből, mi idehaza szeretjük a ropogtatni valókat. A sós krékerek, túrós vagy sajtos rudak mindig nagyon kapósak, szóval nemrégiben elhatároztam, hogy ropit is készítek házilag.

A 100 éves változat sikert aratott, de tény, hogy igazi pálcika ropit nem sikerült előállítanom, pedig próbálkoztam mindenféle „célszerszámmal”. :) Aztán nemrégiben rábukkantam egy olasz „ropira” – guszta papírdobozban, rozmaringgal fűszerezett rusztikusan vastag darab volt, egyszerűen tökéletes mind formára, mind ízre.

Jobban átbogarászva a dobozt rádöbbentem, hogy valójában ezek kenyérrudak, méghozzá a jellegzetes olasz ropogtatni való, az un. grissini ez. Akkor ugrott be az ötlet, mi lenne, ha egy tuti kenyértésztából próbálnék rudakat sodorni ropinak. Néhány olasz oktatóvideót meglestem, elcsentem a legjobbnak tartott receptet és bele is vágtam a nagy ropireformba. Eszméletlenül finom lett. Ha vendégeket vártok hétvégére, feltétlenül tegyétek ezt eléjük: zajos lesz a siker! :)

AZ OLASZ ROPI

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 8 g só
• 1 teáskanál cukor
• 5 g friss élesztő
• 2.8 dl víz
• 50 ml olaj

  

Egy kevés vízbe belemorzsoltam az élesztőt és a cukorral együtt szép simára kevertem.

A vízbe belekevertem a sót és hozzáöntöttem az olajat.

A lisztet a robotgépbe tettem és elindítottam a masinát, majd lassan belecsorgattam először az élesztős folyadékot, aztán az olajos vizet. Picit dolgozott a gép, és jött a kézi munka.

Szép ruganyos tésztát gyúrtam. Aztán egy tepsire sütőpapírt fektettem, azt megszórtam liszttel és rátettem tésztát: a bucit kissé széthúzogattam és lelapítgattam, szóval téglalapot formáztam belőle, de csak a kezemmel, nem sodrófáztam.

Aztán lekentem olajjal, meghintettem liszttel, letakartam folpackkal és magára hagytam.

Egy óra múlva aztán egy kicsit az ujjammal megnyomkodtam, hogy ne legyen nagyon levegős, és éles késsel vékony csíkokat vágtam a téglalap rövidebbik oldaláról.

Minden csíkot a kezemmel széthúzkodtam, szuper tészta, nagyon könnyen engedi magát nyújtogatni, szóval nem kell sodorni-tekerni. Kinek-kinek ízlésére van bízva, milyen hosszú rudakat akar, én nagyon csípem ezt a nagy darab pálcikát. A vastagság ugyanígy ízlés kérdése, mi vékonyan szeretjük az ilyen jellegű ropogtatni valókat.

A tepsire sütőpapírt tettem, majd erre sorakoztattam a pálcikákat. Készült teljesen natúr darab, de volt, amire durva szemű sót vagy szezámmagot szórtam – ebben az esetben a szórás előtt icipici vízzel átkentem a rudakat, hogy legyen min megtapadnia a fűszernek.

Aztán irány a sütő, kb. 170 fokon, nagyjából 15 percig sült – nálam a színpróba működik. :)

Röviden összefoglalva: nagyon guszta, nagyon roppan, nagyon finom. Már töröm a fejem, hogyan lehet még különlegesebbé tenni, pl zöld fűszert csempészni a tésztába, vagy megkenni szósszal stb. Apropó szósz: ha valami kis mártogatni valót is tálaltok a pálcikák mellé, tökéletes lesz az élvezet.