Azokat a  rebarbarából készült kompótokat és mindenféle sütiket, amiket gyerekkoromban ettem, sosem felejtem el. Persze ki más sütötte, mint a nagymamám, máig emlékszem arra, hogyan húzkodtuk le a gyönyörű, vaskos levélszárak héját, majd vágtuk őket apró kockákra. És máig a számban van az az édesen fanyar íz, amit azóta is imádok.

Természetesen nem is hiányzik a kertemből ez a csodás növény, és őszintén szólva nagyon meg is lepődtem, amikor felnőtt fejjel azzal szembesültem, hogy a rebarbara korántsem olyan „alapkaja” mindenki számára, mint én gondoltam. Nem kevés ismerős, barát vallotta be, hogy még sosem kóstolta, és úgy látom a bolti standokon is csak furcsán vizsgálgatják ezeket a zöldes-pirosas nyeleket. Mindenesetre én csak biztatni tudok mindenkit, tegyen egy próbát, a rebarbara íze csodás, ráadásul mindenféle ásványi anyag és vitamin van benne. Akiknek én megmutattam, elismerően csettintettek.:)

A leggyakrabban pitét, lepényt, kompótot készítenek belőle. Isteni kísérője az eper, amikor találkozik az édes és fanyar íz, az valami eszméletlen. Nagymamán szakácskönyvében többféle édesség receptje került, készített rebarbarás zsemlefelfújtat, habos sütit és rétes is. Nekem ezúttal utóbbi keltette fel az érdeklődésemet, igaz ebben az esetben teljesen autentikus nem tudtam lenni, ennek oka az első pontban olvasható. :)

Rebarbarás rétes

Hozzávalók:

• 1 csomag réteslap
• 0.5-1 kg rebarbara
• mazsola, fahéj ízlés szerint
• cukor ízlés szerint
• olvasztott vaj a kenéshez

1. A rétestésztát kinyújtjuk - ez a recept első pontja. Na, itt történt a csalás. :) Mert a mama tényleg nyújtotta a tésztát, ott voltam mellette én is húztam-vontam hártyavékonyra a hófehér abroszon a rétesnek valót. Kuktának jó voltam, de kétlem, hogy én képes volnék úgy igazából rétest nyújtani. Szóval marad a bolti lap.

2. Ha valaki mestere a házi rétesnek, az egy nagy asztalnyi – ez volt a mama mértéke – anyaghoz vegyen 1 kg rebarbarát és miután megtisztította, szelje fel vékonyra. (Figyelem! A levelet véletlenül se használjuk, erősen mérgező) Aki marad a kész tészta mellett, annak elég fél kiló gyümölcs, ebből kb 3 rúd lesz.

3. A tésztát vajjal meglocsoljuk, zsemlemorzsával megszórjuk - szól az eredeti recept. A réteslap esetében nedves konyharuhára fektettem egy lapot, ezt alaposan megkentem olvasztott vajjal, majd ráhelyeztem a következő lapot, melyre újabb vajréteg majd a zsemlemorzsa került.

4. A tésztára ezt követően szórtam a tölteléket és a fűszereket, vagyis a rebarbara harmadát, törött fahéjat és mazsolát szépen elosztottam, majd egyenletesen megszórtam cukorral. A házilag nyújtott, asztalnyi  tésztára 25 dkg cukrot szórt a nagyi, a bolti lapra nem mértem ki cukrot, óvatosan szórtam, legyen rajta mindenütt, de azért ne legyen túl édes se, a rebarbara isteni fanyar ízét kár elnyomni.

5. Aztán a szokásos módon feltekertem, olajozott tepsire emeltem és a tetejét is szépen lekentem az olvasztott vajjal. Így készült a másik két rúd is, azzal a különbséggel, hogy az egyikbe kísérletképp cukor helyett xilitet tettem.

Isteni lett. Arra viszont számítsatok, hogy ez a gyümölcs nem marad "egyben", krémesen szétolvad, szóval érdemes villával falatozni. Vagy egy szalvétát előkészítve kézbe kapni és úgy harapni az itt-ott előbuggyanó tölteléket - szerintem így tökéletes. :)