Én a sós-sajtos házi ropogtatnivalókból sosem tudok eleget sütni. Idehaza is hamar lába kél, már a tepsiről eltűnik a fele, szóval résen kell lennem, ha vendégségbe szánom ezeket a harapnivalókat.

A sajtos rúd már régi nagy kedvenc a tágabb családban is, nemrégiben mindenki megelégedésére bővült a kör a házi krékerrel, aminek a nagyiktól loptam a receptjét. :) És most ismét újítottam, pontosabban rátaláltam a Dunántúli szakácskönyvben – 1906-ból – egy túrós kifli leírásra. Ezt viszont átformáltam a magunk ízlésére, szóval rudak születtek a túróból. Roppanósak és mégis omlósak. És gyorsan eltűnők. :)

Túrós rúd

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 25 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• só ( ízlés szerint, 1 kk szerintem kell bele)
• 1 tojás sárgája (lehetőségként)
• köménymag, szezámmag

 A lisztet a vajjal és sóval összemorzsoltam.

A keverékbe beledolgoztam a túrót és mivel ez elég száraz, rögös volt, hozzáütöttem egy tojás sárgáját is. Az eredeti recept ajánlja ezt a lehetőséget, viszont ha könnyen összeáll a tészta, akkor a tojásra nincs szükség.

A bucit folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem, jó neki ott pihengetni, akár csak egy fél órányit is. Az eredeti recept ezt nem írja, rögtön nyújtja a tésztát és készíti a kifliket – tekintve, hogy hűtőszekrényük még nem nagyon volt, érthető is :) . Tehát a pihentetés elhagyható, ha nagyon nincs rá időnk.

Aztán előkaptam a sodrófát és a gyúrótáblát, megszórtam liszttel és kinyújtottam a tésztát. Mivel semmiféle „fújató” por nem kerül bele, megnőni nem fognak a rudak, ennek tudatában döntsünk a vastagságról.

Aztán már csak a vágás és kenés volt hátra. Én ezúttal most apróbb pálcikákat készítettem, ízlés dolga, milyen hosszúságú-vastagságú rudakat vágunk a derelyevágóval.

Ezeket aztán szépen felsorakoztattam a sütőpapírral bélelt tepsiben, megkentem a tetejüket tojással, aztán csinosítottam őket köménymaggal és szezámmaggal.

Közepes hőfokon sütöttem, szép aranybarnára.

Ha vendégeket vártok dupla adaggal készüljetek, higgyétek el nem fog rátok száradni. Mi forralt bor mellé ropogtattuk, nagyon jó páros volt. :)