Régen volt az, amikor még az iskolapadot koptattam és küzdöttem a jó érdemjegyekért. Kifejezetten felvillanyozott tehát, amikor kiderült, hogy szerezhetnék most egy ötöst angolból, ami leginkább azért vicces, mert sosem tanultam a suliban ezt a nyelvet. A tananyag persze a sütés volt. :)

Na jó, az igazság az, hogy a lányom kaphatná azt a jelest, ha virítana valami extra undorító, félelmetes, vicces kaját az iskolai Halloween partira. Jött is és kedvesen megkért, hogy végezzem el a szorgalmi feladatát. Oké, mondtam, de azért minimális melót fektessen már bele ő is, ne legyen ennyire potya az az ötös. :)

Rém egyszerűre vettük a figurát – hogy stílusosak legyünk :). Kis töprengés után kitaláltuk, hogy egyrészt szellemekkel árasztjuk tele az iskolát, másrészt véres banyaujjakkal fenyegetjük a renitens diákokat. Ezek a receptek persze sem nagyanyáink receptfüzeteiben sem az ismert séfek szakácskönyveiben nem szerepelnek, tekintettel arra, hogy nagyon mai divat ez a Halloween. Igaz, ha a hagyományos habcsókot kicsit kipingálták volna cuki kis szellemek sültek volna ki, de minek is tették volna. Na lényegében mi ezt cselekedtük meg:

Szellem(es) csók

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• pici citromlé
• 20 dkg cukor

Először a tojásfehérjéket kezdtem robotgéppel verni, egészen addig, amíg szép habos nem lett. Ekkor hozzácsepegtettem a citromlevet, nem kell több egy kávéskanálnyinál. Majd lassan hozzáadagoltam a cukrot és tejesen keményre vertem.

Az ügyeskedés ezután kezdődött, némi rutinra itt szükség van. A szép kemény masszát óvatosan átkanalaztam egy habzsákba és kibéleltem egy tepsit sütőpapírral. Aztán már nyomtam is a kis szellemeket, 2-3 „emeletben” rajzoltam egymásra a köröket, a végén pedig csúcsos „kalapkát” kaptak a kis lények.

100 fokon szárítottam őket kb. 1 órán át, a végén már érdemes figyelni, nehogy megbarnuljanak! A csókokat a sütőben hagytam kihűlni. Ekkor adtam a lányom kezébe a filctollat, persze az ehető festékes változatot :). Ő rajzolt nekik rémisztő, vicces, kedves fizimiskát, nagyon cukik lettek. Az iskolai képgalériában már nem is szerepelnek, mire a fotós odaért az összes elrepült :).

A másik dobozba a boszorkányujjak kerültek. Ahogy illik egy banyához: hosszú, zöld, véres karmok lettek belőlük. Teljesen az eredménnyel nem voltam elégedett, de ez csak a küllemre vonatkozik, a tészta ugyanis isteni volt, hamar el is fogyott, úgy hallottam.

Bosziujjak

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 10 dkg vaj
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 kisebb tojás
• fél csomag sütőpor
• csipetnyi só

Egy tálba dobáltam a cukrokat, a vajat, a tojást és alaposan összekevertem az anyagokat. Közben zöld ételfestéket is csepegtettem hozzá, hogy minél gusztustalanabb legyen az összehatás.

Aztán a masszához hozzászitáltam a lisztet, sót és a sütőport. Jól összegyúrtam az anyagot, aztán becsomagoltam fóliába és küldtem pihenni a hűtőbe.

Közben dolgoztam kicsit, mivel nem kaptam hámozott mandulát , nekem kellett megszabadítanom a magot a barna héjától. Így aztán jól leforráztam, hagytam kicsit „pácolódni”, aztán már könnyedén kinyomtam a barna „kabátjából” a mandulát. Majd félbevágtam őket, így lettek konyhakészek.

Jöhetett a tészta, meg a kis kukta. Ketten sodortunk kisebb darabkákból ujjakat, amiket kicsit „élethűbbé” is tettünk úgy, hogy fogpiszkálóval vonalkákat rajzolgattunk rá. Az ujjak végére nyomtunk egy-egy mandulakörmöt, és mehettek is a sütőbe a karmok. 180 fokos sütőben kb 15 percet töltöttek, és isteni roppanósra sültek. Aztán már csak dekorálni kellett, a véres hatást a piros cukoríróval értük el.

Kétségtelenül nem lettek annyira undorítóak, ahogyan azt szerettem volna, de aki megkóstolta, nem panaszkodott, hanem csak annyit mondott: de hiszen ez finom :).