Olyan igazi kuglófot, mint ami a nagykönyvben meg van írva, én addig nem ettem, míg férjhez nem mentem. Nyilván addig is ettem, sőt készítettem is kuglófnak nevezett sütiket, főként kevert változatot, de hogy mi is valójában A KUGLÓF, azt Tündi mama tanítottam meg nekem.

Pontosabban sokáig csak kényelmesen majszolgattuk itthon az isteni szeleteket, a kuglófsütés tudományát ráhagytam a mesterre. De egyszer aztán úgy rákívántam, hogy rögtön hívtam az illetékest a receptért, aztán már kötöttem is a kötényt, izzítottam a sütőt. Nem mondom, hogy már az első is olyan tökéletes lett, mint az ötletadó darabok, de a gyakorlat megtette mesterét, szóval most már az enyém is IGAZI kuglóf.

Hogy milyen az igazi? Halványbarna színű, a tésztája szinte szétomlik az ember kezében, pihe-puha könnyű, mazsolában gazdag, a citromhéjtól pedig még különleges ízt is kap. Ráadásul munka sincs sok vele.

Helyesbítek: ha géppel dolgozunk, akkor alig van, de anélkül kicsit macerásabb a kuglóf készítése.  A tésztát ugyanis a recept szerint verni kell, nem gyúrni, ráadásul nem is kevés ideig, ahhoz, hogy szépen összeálljon. Na, ez nekem elrettentő feladat volt, azért is halogattam a próbálkozást. De gondoltam egy merészet és beledobáltam a hozzávalókat a robotgépbe, hátha elég ügyes a feladathoz. Hagytam jó sokáig dolgozni, és amikor úgy gondoltam, hogy ennél jobb már nem lesz belőle, akkor leállítottam a masinát. Egy elég nyúlós massza volt az edényben, kicsit meg is rémültem tőle. De aztán egy életem egy halálom alapon úgy döntöttem nem bántom, ilyen állapotban beleöntöttem a kuglófformába és adtam neki egy órát pihenni és a sütés után kiderült, hogy az ösztöneim nem csaltak. :) A recept tehát így szól:

TÜNDI MAMI KUGLÓFJA

• 40 dkg liszt
• 3 tojás sárgája
• 8 dkg vaj
• 8 dkg cukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 2.5 dl tej
• 2 dkg élesztő
• egy csipet só
• mazsola ízlés szerint

Először az élesztőt futtatom fel 0.5 dl langyos tejben, pici cukorral együtt. Közben a puha vajat, a cukrot, vaníliás cukrot és a tojások sárgáját habosra keverem, beleteszem a citromhéjat, sót, a maradék 2 dl langyos tejet és tovább pörgetünk.

Aztán a felfuttatott élesztőt, lisztet és mazsolát keverem a masszához és dolgozhat is a gép – vagy a fakanál – jó sokáig. Lágy tésztát kell kapnunk, ne ijedjünk meg tőle. Még véletlenül se kezdjük tovább lisztezni, hogy összeálljon.

Ezt a masszát öntöm át a kuglófformába. Alaposan zsírozzuk-lisztezzük ki, ha nem szilikonos változattal dolgozunk. Én utóbbit használom, csodás mindig a végeredmény, ha nagy kuglófsütők lesztek, mindenképp ruházzatok be egybe.

A formában kell pihennie meleg helyen, nagyjából egy órán keresztül, gyönyörű magasra nő majd a tészta. Sütés előtt érdemes átkenni a megmaradt tojásfehérjével, de ez el is hagyható.

Óvatosan szabad sütni nagyjából 180 fokon, és figyelni, nehogy hamar megbarnuljon a teteje, ebben az esetben érdemes letakarni alufóliával. Amikor már szép barna időről-időre csináljunk tűpróbát, mert akkor lesz igazán omlós és puha, ha nem sütjük túl.

Nehéz kivárni, míg kihűl. Nálunk elég hamar belevágják a kést a gyerekek, ha nem figyelek, szóval néha már langyosan elpárolog a fele. :) Porcukorral meghintve, esetleg csokoládéval leöntve akár az ünnepi asztal dísze is lehet.