Megkérdezném szívesen, de már nem tudom, sajnos.Viszont van egy tippem...

Ha birsalma, akkor sajt. Meg kompót, meg lekvár persze, de nekem elsősorban a sajt. És elsősorban a mamáé. Persze kellett hozzá az ő birsalmája, az ő diója és az ő kamrája…így lett utolérhetetlen. Na jó, apukámé sem kutya, na de az igazi az mégiscsak a nagyié. Készítettem én is néhány éve, finom is lett, de azért a feltételek sem voltak a legoptimálisabbak – lásd hűvös kamra – meg pepecs egy meló, szóval hagyomány nem lett belőle nálunk. Pedig a szomszédasszonynak nagyon ízlett a kóstoló, de még így sem vitt rá a lélek tavaly, hogy újra belevágjak. Idén viszont ahogy rápillantottam kertünk egyetlen birsalma fájára, mely 1 azaz 1 darabot termett ezúttal is, már tudtam, hogy piacra kell mennem. És valami újat kitalálni.

Persze, hogy a régiekhez fordultam, nem-nem a mama, hanem a dédi korosztályához: a fenti képen néznek komolyan a kamerába mindketten. Egy 1858-as szakácskönyvet csaptam fel – Németh Zsuzsánna tollából. Lehet itt válogatni: van birsalmából befőtt is, torta is, de engem ezúttal a lé hasznosítása fogott meg. Van recept a birsalma lé befőzésére és a lé besűrítésére is. Előbbit üvegekben elrakják, utóbbit viszont lehet rögtön inni, ergo olyan mint egy 100%-os gyümölcslé, csak ebben cukor is van. Egy pillanat alatt felhörpintette a család, szóval a sok melónak „látszatja” nagyon nincs, legfeljebb pocaksimogató kezek. A kötet szerint így készül:

Birsalmalé besűrítve

Nagy érett birsalmákat cukros vízben megfőznek, azután szitán áttörik. Egy font cukrot vízbe mártanak, és úgy megfőzik, míg fonódik, ezután másfél font birsalma velőt adnak bele s fél óráig főzik, úgy pohárba töltik.

Én kissé változtattam

Kísérletképp két nagyobb fajta birsalmát fogtam - gyönyörű éretteket kaptam a piacon. Még nyersen felvagdostam őket kisebb darabokra és dobtam be őket annyi vízbe, amennyi nagyjából ellepte őket. A recept cukros vizet ír, de nem árt vigyázni, hiszen a továbbiakban gyakorlatilag egy szirupba fog belekerülni, szóval én óvatos cukrozást ajánlok, sőt szerintem a sima víz a legjobb a főzéshez.

Az alma pikk-pakk puha lett, a héja gyakorlatilag levált a húsról, csak néhányon maradt rajta, de nem nagyon volt kedvem hámozgatni, szóval beledobtam őket a turmixgépbe. Néhány pörgetés után egy gyönyörű sárga szószom lett, aztán előkaptam a szitát és passzíroztam rajta erősen. Így minden, amire nem volt szükségem a szűrőben maradt és kaptam egy sima, szépséges masszát. Ekkora adagnál a passzírozásra sem kell panaszkodni, de ha nagy tételben álltok neki a birsalmának, akkor feltétlenül vessétek be az erős férfikezeket, bár stresszlevezetésnek jó meló.

Szóval a pép kész volt, fogtam tehát egy kisebb lábost és készítettem egy cukorszirupot. A recept ugyebár azt írja, hogy "vízbe mártanak" na ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni, ezért aztán egy elég sűrű szirupot készítettem: a recept szerint egy font cukorhoz kell másfél font birset számolni - ez annyit jelent, hogy másfél kiló gyümölcshöz fél kiló cukrot kell adni. Aztán amikor a lé elkezdett forrni dobtam bele a pépet. Mit mondjak, lekvárt el bírtam belőle képzelni, főleg további fél óra főzés után, de olyan levet, amit majd pohárba kínálhatok aligha. Mivel pedig ivólevet terveztem elkezdtem a pépet hígítani vízzel: 2-3 decit öntöttem ennek a két almának a húsához, aztán kóstoltam és citrommal "beállítottam" az ízét vagyis, hogy túl édes se legyen és túl savanyú sem. Majd rottyantottam kicsit rajta és úgy döntöttem kész a cucc. Aztán előkaptam egy szűrőt, egy nagy edényre tettem, és beleöntöttem a szószt. Innentől pedig már csak türelmesen vártam, hogy kicsorogjon az isteni nedű ebből a sűrű masszából.

Két birsalmából lett egy nagy pohár üdítő.Mi mondjak, pepecs egy meló, aztán csak egy hörpintés és el is illan a termék - de ennél jobb rostos levet még nem ittam..Ez komoly!