Nézem a híreket: jó hideg lesz hétvégén. Na mi esik ilyenkor legjobban az ebédlőasztalnál? Persze egy forró leves. Ha pedig úgy döntünk, hogy jó tartalmasra főzzük, akkor

felesleges is bonyolult második fogáson törni a fejünket. Szóval: legyen gulyásleves vagy babagulyás esetleg egy vastag raguleves, sűrű krémleves, mindenesetre laktató legyen. És ha mellé harapunk valami házi sósat, tutira tele lesz vele még a nagy férfigyomor is. Én például a gyakran főzött krémleveseim mellé sokszor csak egy nagy tál sajtos rudat teszek – tökéletes páros, laktató és sok meló sincs vele. Tünde mama (képen fent a kisfiával, alias az én férjemmel.) specialitása pedig a finom, kelt kifli, tetején magocskákkal – pihe-puha harapnivaló a jó sűrű gulyás mellé. Múlt hétvégén is ezt ette nála a család: nos van néhány nagy étvágyú férfi ilyenkor az asztalnál és hiszitek vagy nem, panasz nem volt még arra, hogy kiszúrják a szemüket holmi kis kiflikkel...A legjobb benne, hogy igazán univerzális darab: tökéletes ebédre a leves mellé, a tévé elé nasinak, hidegtálas vacsihoz kísérőnek vagy épp borkorcsolyának a bulikba: itt a nyakunkon a szilveszter!

Persze előbb itt a szombat-vasárnap, szóval aki nem akar a tűzhely mellett állni két napig, főzzön egy nagy fazékkal a család kedvenc leveséből és süssön néhány tepsit a kifliből – így marad idő ablakot pucolni, függönyt mosni, padlót fényesíteni, nagytakarítani karácsony előtt.

Íme a recept:

Tündi mami sörkiflije

• 80 dkg liszt
• 2 tojás
• 2 kk só
• 2.5 dl kefir vagy natúr joghurt
• 2 evk zsír/margarin/vaj
• 5 dkg élesztő

1. Az élesztőt kevés cukros tejben felfuttatjuk.
2. Amikor elkészült az összes hozzávalóval együtt tésztát gyúrunk, amelynek „rétestészta keménységűnek” kell lennie – így fogalmaznak a profik, szóval a tej mennyiségével kell játszadozni.
3. A tésztát aztán 18 felé osztjuk, kis golyókat készítünk a darabokból, majd előkapjuk a gyúródeszkát és sodrófát.
4. Na itt következik a különleges eljárás. A golyókat nagyjából tányér nagyságúra kinyújtjuk és mindegyiknek megkenjük a tetejét olvasztott margarinnal/vajjal. Aztán építkezünk: 6-6 darab „tésztatányért” egymásra helyezünk, mintha rakott palacsintát készítenénk – szóval lesz 3 nagy tornyunk. A tetejüket nem kenjük meg.
5. És nekifeszülünk az újabb fizikai kihívásnak – a három kis tornyocskát jó alaposan, jó vékonyra kinyújtjuk.
6. Aki készített már kiflit, tudja, mi következik: cikkekre vágás és tekerés türelmesen, mert jó nagy tálnyi péksüti lesz ebből az adagból. (Tündi mami például mindhárom nagy lapot 18 cikkelyre vágja fel.) Aki most próbálkozik először a műfajjal annak elárulom: a cikkekből úgy lesz kifli, hogy a széles oldaltól indulva jó szorosan feltekerjük a tésztát, aztán kicsit hajlítunk rajtuk - szóval kifliformára igazgatjuk őket.
7. Sok-sok cuki kis kifli lesz, de ez megtévesztő, hiszen a kelesztés még hátra van és bizony nagyra nőnek ezek a sós sütik. Szóval sorakoztassuk őket fel a tepsiben szépen egymás mellé, de ügyelve a távolságra – legyen nekik helyük a terpeszkedéshez.
8. A kiflik ezen a ponton pihenhetnek, velünk együtt. Amikor jó kis bucira nőttek feltörünk egy tojást és megkenjük velük a kifliket, majd megtiszteljük őket sajttal, szezámmaggal, köménnyel – a család ízlésétől függően.
9. Aztán már csak a sütő dolgozik, nagyjából 200 fokon sülnek szép arany barnára ezek a pihe-puha buci kiflik.

A péksüteményektől eltérően a sörkifli melegen a legjobb. Szóval úgy tegyük sütőbe, hogy délre legyen kész, pont akkorra, amikor már merjük a tálba a vasárnapi sűrű gulyáslevest.