A chips – ha jó minőségű – isteni tud lenni, szívesen elharapdálom, ha elém teszik vendégségben. De venni csak úgy, nem szoktam, borzalmas még elolvasni is, mi van bennük. Jó-jó, gyerekbuli nincs nélküle

, egy nagy tállal kerül a csajok elé olyankor, de semmi több. Nemrégiben viszont ráfeledkeztem a boltban egy igényes küllemű zacskóra, amely a felirata szerint zöldségchipset rejtett. Tömegéhez képest nem kevés pénzt kértek érte, de mondhatom megérte: finom, roppanós zöldségdarabkákat nasizhattunk este. Ráadásul az amúgy zöldtagadó lányoknak is tetszett a műfaj, szóval elgondolkodtam.

Miért is ne próbálnám meg én is, nyilván nem olyan bonyi egy chipset előállítani. Ráadásul az itthoniba tényleg csak az kerülne, amit nyugodt szívvel adok a családnak: semmi E meg kiónyi só, zsír stb. Gyorsan körül is néztem, ki hogyan vágott bele a házi chips készítésbe, de rájöttem, receptre itt egyáltalán nincs szükség. Kell hozzá zöldség meg olaj - ennyi.

Az ötlet hirtelen jött, szóval külön ezért nem mentem bevásárolni, abból alkottam, ami volt a kamrában. Találtam répát, krumplit, édesburgonyát és céklát – a zellert épp tegnap használtam el – első körben ezt elegendőnek is találtam.

Neki is estem a pucolásnak, először csak lecsupaszítottam őket, de a hámozót aztán nem dobtam a mosogatóba, hanem elkezdtem vele tovább szeletelni a zöldségeket. Van, aki uborkagyalut használ, dolgozhattam volna robotgéppel is, de én most maradtam a hámozónál: a lényeg, hogy nagyon-nagyon vékony szeleteket szeljünk. Gondoljunk rá, milyen hajszálvékonynak a zacskós chipsek.

Amikor már előttünk a nagy tál zöldségszelet, tűzre tesszük az olajt és amikor az forró, dobjuk is bele a zöldséget. Mindig csak egyfélét és mindig csak annyit, hogy ne tapadjanak egymáshoz, szóval legyen szépen helyük ropogósra sülni. Nem tart ez tovább néhány percnél, de álljunk ott, hamar el tud égni a zöldségchips. Minden adagot papírtörlőre szedünk, így itatjuk le róla a felesleges zsírt. Sót én csak leheletnyi mennyiségben a krumplira szórtam, a többi zöldség a saját ízében tökéletes, szerintem felesleges őket bármi módon fűszerezni. Persze mártogatós cuccokat e tudok hozzájuk képzelni, de azt már a csak a következő adagnál tudom kipróbálni – ez ugyanis hipp-hopp eltűnt.