Ha azt mondom: „Haladjon Ön is a korral…” egészen biztosan azt mondod: „süssön Váncza sütőporral!”. Háziasszonyok ezreibe ivódott bele a reklámszöveg. És szerintem ezzel a márkával valahogy úgy vagyunk legtöbben, mint a Dr Oetkerrel: olyan természetesen kapcsolódik a név a termékhez, hogy szinte egybeforrt vele. 

A Váncza nem más, mint a sütőpor, meg a vaníliás cukor. Valószínűleg azon már kevés háziasszony gondolkodik el, kinek köszönheti ezt a klassz találmányt. Száz éve a háziasszonyok zöme még a Dr Oetker termékekkel - itt az ő sztorijuk - sütötte a desszerteket, nem volt könnyű dolga azoknak a magyar kísérletezőknek, akik ezt a nagy világcéget akarták kiütni a piacról. A gyógyszerész Váncza József a családi patikában keverte-kavarta a porokat, végzett élelmiszeripari kísérleteket. Kaptak nála a hölgyek szépségápoló szereket, árult üdítőitalokat, sőt üzemanyagot is! A háziasszonyok a pudding- és parféporait, vaníliás cukrait és a legelső és leghíresebb találmányát a sütőporát vásárolták.  A "Váncza sütő-krémport" 1925-ben vetette lajstromba a magánvállalkozó, aki aztán sikeres családi üzemet alapított, a háború előtt több mint száz dolgozót alkalmaztak, gyártottak kekszeket, ostyákat is. A virágzásnak aztán a háború vetett véget, a cég még 1948-ig működött, aztán állami tulajdonba került, de a sütőport még Váncza halála után is kisiparosként gyártotta tovább az özvegye.

A csodálatos sütőpor mellett egy hasonlóan csodálatos receptkönyvet is hagyott ránk Váncza József. Közel félezer képpel és kipróbált eredeti süteményrecepttel – ahogy az alcím mondja – jelentették meg A mi süteményes könyvünk című kötetet.

A sütiket természetesen kizárólag Váncza sütőporokkal lehet készíteni! „Saját érdekében kérjük tehát a vásárlásnál határozottan a valódi Váncza gyártmányokat s utasítsunk vissza minden másnevű árut.” – szól a szigorú figyelmeztetés. :)

Bevallom ezt én nem tartottam be, nem vártam meg a következő bevásárlást, kegyeletsértő módon másik sütőporral sütöttem meg a Váncza-féle isteni mandulás karikát. Gyorsan össze lehet állítani, könnyen lehet vele dolgozni, habkönnyű és nem lehet vele leállni. Feltétlenül próbáljátok ki!

A Váncza-féle mandulás karikák

Hozzávalók:

• 30 dkg porcukor
• 3 egész tojás
• ½ csomag Váncza vaníliás cukor
• 15 dkg vaj
• 10 dkg vagdalt mandula
• csipetnyi fahéj
• 35 dkg liszt
• 1 csomag Váncza sütőpor

 A porcukrot habosra kevertem a tojásokkal és a vaníliás cukorral.

A mandulát durvára őröltem, majd a tojásos masszához kevertem.

Ezt követően adtam a masszához a vajat és a sütőporral elkevert lisztet, fahéjat. A tészta elég lágy lett, így én még tettem hozzá kicsi lisztet, majd egy órára betettem a hűtőbe.

Lisztezett deszkán „késhátvastagra” nyújtottam, majd egy nagyobb és egy kisebb pogácsaszaggató segítségével gyűrűket készítettem, ezeket tepsire sorakoztattam.

A sütit megkentem tojással, aztán beindítottam a fantáziámat. Az eredeti recept szerint őrölt mandulával kell megszórni a tetejét, ám az én készletem kifogyott, szóval kreatívoskodnom kellett. :)

Volt amelyikre kristálycukor került, néhányra színes díszítőcukrot szórtam, másokat csokipasztillával tiszteltem meg és persze maradt sok natúr darab is. Közepes tűznél sárgára sütjük, írja Váncza, én kb 160 fokra állítottam a hőmérsékletet és figyelgettem a gyűrűket. Aztán meg a tepsiket is, mert ez a Váncza-féle mandulás álom könnyedén elillan már melegen is… :)

 (Képek:Verrasztó Gábor: A Váncza család)