Itt a nyár, itt a hőség, melyik ilyentájt a tökéletes desszert? Természetesen ami hideg, sőt jeges, pláne ha még az alapanyaga is friss. Mint most az eper. S mivel a szezon lassan véget ér érdemes minél előbb kipróbálni a belőle készült nyalánkságot, amit ezúttal egy közel másfél évszázados receptgyűjteményben találtam.

St. Hilaire Jozéfa 1850-es években megjelent Pesti Szakácskönyve fontos darabja a gasztroirodalomnak, receptjei időről időre felbukkanak a később kiadott gyűjteményekben. Nem csoda, hisz ahogy írja „saját sokszori kísérletek után érthetően és pontosan” írta le őket. A szerző hölgyről én csak annyit tudok, hogy előkelő francia családból származott, de hogy miként lett belőle pesti asszony homály fedi. Mindenesetre kortársai örömmel fogadták könyvét, melyet olyan gyorsan szétkapkodtak, hogy többször kellett újranyomtatni.

Az 1875-ös példányban St. Hilaire Jozéfa egy „Földieper-hab” receptet is megosztott az olvasókkal. Valószínűleg nem gondolta, hogy 150 évvel később - amikor már létezik mélyhűtő és a cukrot kilóban a tejszínt meg deciben mérik – is tesztelni fogják majd. Pedig érdemes volt. :)

Földieper-hab

Hozzávalók:

• 1 itcze érett földi eper (1 icce 0.8 liter)
• 12 lat cukor (1 lat 17.50 gramm)
• 3 meszely tejszín (1 meszely 0.3 liter)
• 1.5 lat felolvasztott vizahólyag

Első lépés, hogy ne ijedjetek meg az átszámolásoktól. Kis plussz munka, de a recept önmagában pofonegyszerű, sok munka nincs vele. Meg aztán én már át is számoltam nektek. :)

Szóval én 1 liter eperrel dolgoztam. Szépen megtisztítottam, összeturmixoltam, majd szitán átszűrtem a csodás vörös levet, hogy a nagyobb magoktól megszabaduljak. Majd 20 dkg porcukrot öntöttem hozzá és alaposan belekevertem az eperlébe.

Ezután kell kemény habbá verni a tejszínt. Én a 3 meszelyt kicsit soknak tartottam, összesen 2 decit használtam. A csodás fehér habot aztán beleforgattam a szószba.

A recept szerint ezen a ponton „tegyünk hozzá másfél lat fölolvasztott és kihült vizahólyagot.” Némi kutatómunka után megtudtam, hogy a vizahólyagot kocsonyásításra használták, úgy döntöttem tehát, hogy zselatinnal fogok dolgozni.

A zselésítő anyagot érdemes előbb elkészíteni, hogy hidegen tudjuk a habhoz keverni. Így én kb 1 dl vizet felmelegítettem, amikor langyos lett beletettem 1 evőkanál zselatint, majd engedtem felforrni, közben kavargattam.

A kihűlt zselatint hozzákevertem az eperhabhoz, majd az egész masszát formákba öntöttem. „Jég között hagyjuk kocsonyásodni” – mondja a szerző. Nekünk persze könnyű dolgunk van, én betoltam a formákat a mélyhűtőbe és néhány óra múlva már borítottam is ki őket, a család nagy örömére.

Ez lényegében egy fagyi alternatíva, jeges epres, édes, krémes. Nem lehet vele leállni. Ha egy adag forró eperöntettel meglocsoljuk, maga lesz a tökély. Köszönet érte Jozéfának! :)