Íme a lányom alkotása: a szalagtáncoló kígyó. Egyértelmű, nem? Amikor elkészült vele...

ihletet kaptam. Ismeritek ezt a süthető gyurmát? Mert számomra addig ismeretlen műfaj volt, amíg a nagylányom nem kapott ilyent a szülinapjára az egyik barátnőjétől. Az én gyerkőceim nem azok a nagyon gyurmázgató típusú gyerekek, ezért is lepődtem meg, mekkora sikere volt ennek a cuccnak... még a kisebbik is nyomogatta az anyagot, keze alatt aztán olyan műalkotások születtek, mint a sivatagban fekvő repülő ló, a fenti szalagtáncoló kígyó, a szakállas fej és a légben hintázó csónak. A kész darabok aztán mentek a sütőbe, másnap pedig a kicsi nagy büszkeségére az óvó néni rendezett belőlük kiállítást.

Nekem pedig, nézve az elmélyült munkát felrémlett valahol emlékeim mélyéből, hogyan görgettem én is a golyókat hajdanán a nagymama tésztájából, hogy aztán finom csókok süljenek belőlük a család nagy örömére. Habcsók, kókusz csók, diós csók, mézes csók – egy harapásnyi édes bűnözés. Tény, hogy nem a legkalóriaszegényebb finomság, de néha kell ilyen is. Nem?

Lidi mama receptje

Az én kedvencem a mézes változat, persze nagyanyámé, aminek receptje egy megsárgult lapon maradt rám. Sárga lap, barna foltokkal, zsíros ujjlenyomatokkal – szóval használta sokszor a mamám. Emlékszem hányszor pihentek mézes csókok letakarva egy tálban, a hűvös spájzban! Titokban persze rájártunk, loptuk a sütit, meg lecsipegettük a tetejéről a díszítő diót. Isteni volt: puha, tele mézzel és dióval – szóval még az egészséges feliratot is rá lehetett volna sütni, de akkoriban ez nem volt szempont. Na jó, némi cukor azért van benne, de ez ma már könnyen helyettesíthető az alternatív édesítőkkel. Szerintem karácsonykor kötelező darab, de a téli hideg napokhoz is jól illik egy-egy csésze forró tea mellé. Idehaza a gyerkőcök is nagyon szeretik, ráadásul az apró kezeket még munkába is tudom állítani.

A recept így szól:

Mézes csók

28 dkg liszt

14 dkg cukor

1 kk szódabikarbóna

szegfűszeg (ízlés szerint)

fahéj (ízlés szerint)

reszelt citromhéj (lehetőleg kezeletlen, vagy alaposan lesikált)

7 dkg darált dió vagy mandula

2 evőkanál méz

1 egész tojás

1 tojás sárgája

Először a száraz alapanyagokat keverjük össze: a lisztet, darált diót vagy mandulát, szódabikarbónát, citromhéjat és a fűszereket. Használhatunk akár mézeskalács fűszerkeveréket is és a reszelt narancshéj sem áll neki rosszul. Aztán egy másik edényben alaposan kikeverjük a tojásokat a mézzel (olvasszuk meg ha kristályos lenne) és cukorral, majd a masszába beleöntjük a lisztes keveréket. Jól dolgozzuk össze. Fóliába csomagoljuk és tegyük a hűtőbe néhány órára. (Én készítettem pihentetés nélkül is, úgy is működött. De a tésztának jót tesz a pihenés)

 Íme a mandulás változat

A tésztából aztán golyókat formázunk és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. Aki akarja, a maradék tojásfehérjével lekenheti őket, de ezt el is hagyhatjuk. Mindegyik csók tetejébe beleszúrunk egy gerezdnyi diót. Majd megsütjük őket.

 és a diós

 Nagyanyám persze villanytűzhelyről nem is álmodott, szóval hőfokokról nem szól a recept, azt tudom tanácsolni, vegyétek alapul a mézeskalács sütésénél bevett gyakorlatotokat. A mézes sütiknél egyébként sem árt figyelni, legyetek a tűzhely közelében, ha túl sokáig sül, akkor kőkemény lesz. Megsúgom, jártam már így, de  teába mártogatva még így is finom volt.