Támadnak a bacik, védekezünk mi is nagyon...

Miután sikerül begyűjteni a szúrós bokrokról a csipkebogyó bombasztikus termését többféleképp dolgozhatunk vele. Fentebb már írtam a családi hecsedli lekvárról, ami minden kanál után ámulatba ejti a kóstolóját. Dobhatjuk hideg vízbe is, jó néhány órára, hogy teaként fogyasszuk, s most mutatok egy harmadik tartósítási lehetőséget is, szigorúan fogyókúra ellenzőknek.

Idegen tollakkal ékeskedem, a receptet ugyanis egy ősi könyvben találtam, az 1867-es darab - már hetedik kiadású - Németh Zsuzsánna Magyar Szakácskönyve, egy padlásról került hozzám. Imádom lapozgatni, van illata, pecsétes, a korhű szöveg pedig igazán szórakoztató itt-ott. Az 1001-ik recept a Befőtt csipkebogyó így szól:

"Nagy érett csipkebogyót szednek, csucsait levagdalják, hosszában kettémetszik, a magvát kiszedik, folyóviben megfőzik. Egy darab idő mulva hideg vizbe teszik.Ismét kiszedetvén, tálba tétetnek, megtisztult czukorral leöntetnek, másod és harmad nap szintúgy, negyed nap forróan öntik reá a czukrot, s ötöd napra üvegekbe elrakják."

Adagokról a korabeli receptek általában nem tájékoztatják a háziasszonyokat, gondolom ez mindeninek a kisujjában volt, a receptet pedig gondolatébresztőnek szánták. Olvassátok így ti is - lehet próbálkozni. :)