Végy egy falovat, fehér-piros pólókat, mézet és zsírt, majd jól gyúrd össze őket. Na mi sül ki belőle?

Egyre nagyobb kultusza lesz Szent Mártonnak – nálunk, a szülővárosában különösképp – és egyre több intézményben érzik úgy, hogy kisebbekben, nagyobbakban is tudatosítani kell, mi is az üzenete ennek a történetnek. Nálunk az iskolást lampionos sétára vitték, aztán kaptak libazsíros kenyeret meg teát. Utóbbi az óvodában is terítékre került – ráadásul ott a kicsik maguk vágták hozzá a hagymát, paprikát, paradicsomot. Desszertként pedig mézes sütit, pontosabban libát. 

De vajon ezek a kis csöpp fejek, mit fognak fel az egész históriából? Hihetetlen, de egészen sokat, persze, ha jól van „tálalva”. Papír libát valószínűleg sok oviban vágnak és színeznek, de divatos szóval „drámapedagógiai” feldolgozással még nem találkoztam.

Ebben a csoportban falovon érkezett Márton, aki elbújt a fehér pólóba öltözött kölykök – ergo libák – közé. Csakhogy megérkeztek a piros pólók ovisok – ergo rókák – és a fehér csapat éktelen gágogásba kezdett. Futott tehát a falu népe – újabb csapat – elüldözni a rókákat, aztán persze megtalálták szegény Mártont is. Idehaza legalábbis erről hallottam. J

Másnap pedig az előzőleg legyúrt és megsütött mézeseket ették meg: de nem ám csak úgy, hamm bekaplak módon! Az összesült holdacskákat két-két ovis törte szét: épp ahogy Márton megosztotta a köpönyegét. Édes nem?

A süti is az volt – kaptam kóstolót – gyorsan el is kértem az óvó nénitől a receptet. Majd itthon is sütünk egy adaggal, úgyis mindig azzal nyúz a gyerek, hogy szeretné megkínálni vele a barátokat. Mondjuk, számoljon rá időt, aki ki akarja próbálni, mert a süti akkor lesz tuti, ha egy napot a hűtőben pihenget. Íme tehát a Mézes, csak így egyszerűen, semmi lacafaca. Univerzális recept, bárhogy variálható: fűszerezhető, díszíthető, kiskukták öröme. És persze egyszerű, az óvó néni receptúrája szerint: összegyúrod, pihenteted, sütöd. Szeretem az ilyen összeállításokat.

Az óvodai mézes

Hozzávalók:

30 dkg liszt

10 dkg porcukor

1 tojás

1 evk margarin

1 evőkanál szódabikarbóna

fűszerek

9 dk méz

Először olvasszuk meg a mézet – ha kissé kristályos állagú lenne. Aztán keverjük össze a száraz hozzávalókat: lisztet, szódabikarbónát, csipetnyi sót és a fűszereket. Utóbbi a mézes sütik elengedhetetlen elemeit jelent: vagyis kerüljön bele fahéj, szegfűszeg – vagy ezek helyettesítőjeként a mézeskalács fűszerkeveréket is használhatjuk. Én a mézesekbe szoktam némi citromhéjat is belereszelni.

A lisztes keveréket a margarinnal/vajjal morzsoljuk el. Aztán adhatjuk hozzá a tojást, mézet, porcukrot és gyúrjunk belőle homogén tésztát. Formázzunk belőle gombócot, burkoljuk fóliába, tegyük hűtőbe és feledkezzünk is meg róla. Legalább egy napig pihenjen, úgy lesz tökéletes a mézes. Aztán jöhet a macerásabb meló, de ezt nyugodtan ráhagyhatjuk a kölykökre, csak keressünk jó sok vicces szaggatót, élvezettel fognak dolgozni és hellyel-közzel összeveszni. J Amikor készen vannak a figurák – esetünkben leggyakrabban állatok – sütőpapírra tesszük őket, tetejüket megkenjük tojás sárgával, hogy szép fényesek legyenek, majd kb 180 fokon néhány perc alatt megsütjük őket. Vigyázni kell, a mézesek gyorsan tudnak pirulni. Aztán már csak az alapos elrejtésről kell gondoskodni, mert nálunk már a sütőről kezdenek eltűnni a cuki kis állatok.