Folytatódik a „hőségvanjegeskell” sorozat, tekintve, hogy a forróságban nincs nagy kedvem a sütőt beizzítani. Szerencsére a régi háziasszonyok is így gondolkodtak, számos fagyi és egyéb hűsítő édesség szerepel az ősi receptkönyvekben, például Toronyay Rákóczy Karolináéban.

A kötet azért is érdekes, mert a recept mellett olvashatunk a fagyi készítés mikéntjéről is, pontosabban arról, hogyan készült 1898-ban ez a hűsítő finomság. Azt hiszem ma kevés háziasszony vágna bele a mutatványba, mindenesetre ha elolvassátok a technikát jelentősen felértékelitek majd a mélyhűtőtök szerepét. :) Tehát így készült 200 éve a fagyi:

„Egy nagy dézsába, amelynek alján leeresztő csap van, hogy a jégből képződő víz lefolyhasson, körülbelül 10-12 centiméter magasnyira apróra tört jeget tegyünk, melyet durván tört sóval bőven be kell hintenünk, hogy a fagyást előmozdítsa. A cinszelencét, amelybe a fagylaltnak valót öntjük, a dézsa közepébe helyezzük és sózott tört jéggel egészen a szelencefedélig körülrakjuk, de mégis úgy, hogy a szelence forgatható legyen. Ha a keverék már benne van, akkor a fogantyút megfogjuk és gyorsan körbeforgatjuk, hogy a fagyás egyformán történjék, azonban forgatás közben többször felnyitjuk, az oldalához fagyott részt kis falapkával lekaparjuk és szétzúzzuk, mert csak így nyerhetünk finom fagylaltot, ellenkező esetben jeges és darabos a fagylalt, mi által ízestelenné válik. Ha ezt 4- vagy 5-ször ismételjük, úgy a szelence fedelét lezárva, sózott jéggel egészen befedjük, egy óráig állani engedjük. Mielőtt tálalni akarjuk, a szelencét hirtelen forró vízbe mártjuk száraz ruhával körültöröljük és díszes tálra borítjuk.”

Roppant egyszerű mutatvány, nem? Talán éppen ezért is jegyzi meg a szerző, hogy fagyit csak olyan helyen készítenek házilag, ahol nincs cukrászda. :) Mivel töménytelen mennyiségű jéggel és cinszelencével sem rendelkezem, némileg meginogtam, hogy így „ízestelen” fagyit tudok csak készíteni, de bízva a mélyhűtőben, azért belevágtam. Válogathattam az eper, málna, csoki, vanília, mogyoró, mandula, barackfagyi receptek között, de valami különlegesebbre vágytam, szóval az ananász mellett döntöttem. És nem bántam meg. :) Íme:

Ananászfagylalt

Hozzávalók:

• 1 ananász
• víz
• cukor

A recept úgy kezdődik, hogy hámozz meg egy ananászt, majd a belét vágd apró darabokra. Friss gyümölcs hiányában úgy döntöttem nem várok a következő bevásárlásig, így én a konzerv változattal dolgoztam.

A darabolt ananászt tovább vagdaltam kisebb kockákra, majd néhány evőkanál vízzel lábosba dobtam és tűzre raktam. Hagytam hadd rotyogjon kicsit. A szerző szerint egészen addig kell főzni, „míg jó sűrű lesz”. Hogy ez pontosan mit takar, nem tudom, mert az én ananászomból nem lett sűrű szósz, viszont megpuhult, így mehetett a bormixer alá.

Az eredeti recept szerint a következő mutatvány, hogy szitán át kell törni, én ezt a mixeléssel kicsit megkönnyítettem. A pürésített ananászt passzíroztam át szűrőn, így kaptam egy krémes szószt.

Aztán előkaptam a mérleget és megmértem a gyümölcs súlyát, ennek megfelelően kell majd a fagyit cukrozni. A szerző azt írja, az ananász súlyával megegyező cukrot kell kimérni, én ennél kevesebbet használtam, hiszen a konzervgyümölcs eleve édesítve van.

A kimért cukrot 3 dl vízbe öntöttem és addig főztem, míg el nem olvadt. Ebbe a szirupba öntöttem bele 2 citrom levét – magokra figyelni kell – majd belekevertem az áttört ananászt. „Ezután fagylalóba öntve, úgy bánunk vele, mint az fentebb írva van” – mondja Toronyay Rákóczy Karolina. Én szimplán formákba öntöttem és fagyasztóba toltam az anyagot.

A tálalás előtt pár percig meleg vizet folyattam a forma aljára, így könnyedén kicuppant a gombóc a pohárba. A tökéletes eredmény érdekében pici tejszínt is locsoltam a fagyira. A „díszes tál” ezúttal elmaradt, de nem is lett volna időm a cifrázgatásra, az aprónép így is felháborodottan konstatálta, hogy néhány fotó erejéig még várniuk kell a habzsolással. :)