Egy jó pizzával kerek a hétvége. Vagy épp olyan formájú, amilyen a tepsim. Én ugyan nem vagyok eszeveszett rajongója, de

a család és a barátok falják a pizzámat, amikor kész. A pizza sütés egyesek szerint gyerekjáték, mások szerint igazi tudomány. A helyzet szerintem az, hogy pizzát sütni tényleg nem nehéz, viszont igazi pizzát sütni, na, ahhoz már kell a tudás. Fejben is meg gyakorlatban is.

No, nem mintha én elvégeztem volna egy pizzaakadémiát, szóval nem akarok itt papolni arról, hogy én tudom a tutit. Családom és barátaink szerint viszont nincs szégyenkezni valóm, egyszóval szuper a pizzám. A legnagyobb dicséret nekem mégis az, amikor a hasára ugyancsak kényes férjem, azt mondja, még a város legjobb olasz pizzériájában sem jobb az áru. És higgyétek el, nem egy illedelmes férj.

Hosszú évek alatt kísérleteztem ki és olvastam, hallgattam itt-ott arról, milyen is a jó pizza. Az első pont a tészta: liszt, só, olaj, víz, élesztő – semmi több. Ebből aztán ruganyos tésztát kell gyúrni, fontos jó sokáig dolgozni rajta. Aztán bőven kell hagyni neki időt a pihenésre, 2 óra a minimum.

A tésztát aztán jó vékonyra kell nyújtani – sokan készítenek vastag tésztájú pizzát, nos én azt inkább kenyérlángosnak nevezném. Természetesen meg kell tisztelni a tésztát azzal is, hogy nem csak úgy rálöttyintjük a natúr bolti paradicsomszószt, hanem abból finom fűszerekkel főzünk egy mártást, ezt simítjuk el szépen a pizzán.

Aztán jöhet ízlés szerint a feltét, végül a sütés: jó forró sütőben néhány perc csupán. Ezen fontos alapszabályok után most megosztom veletek az én pizza receptemet – amit Hugh Fearnley-Whittingstall-tól loptam. Sok tésztát kipróbáltam már, nem is voltak rosszak, de amióta ráakadtam erre, eszemben sincs tovább keresgélni. Szerintem egyszerűen tökéletes.

A tésztához:

• 50 dkg liszt (ez lehet sima, lehet fele-fele arányban sima és rétesliszt, de készítettem már teljes kiőrlésűből is kényszerhelyzetben, úgy is finom lett)
• 325 ml langyos víz
• 10 g finom szemű tengeri só
• 5 g szárított élesztő
• 2 evk olívaolaj

A paradicsomszószhoz

• passzírozott paradicsomlé (passata) ízlés szerinti mennyiségben
• olívaolaj
• fokhagyma
• só, bors, cukor
• fűszerek ízlés szerint apróra vágva: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, zsálya

1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos vízben, legalább 10 percet hagyjunk neki.
2. Ezalatt a lisztet keverjük össze a sóval. Tapasztalat mondatja velem, hogy a pizza élvezhetetlen akkor is ha túl sós, meg akkor is ha sótlan – szóval ennél a tésztánál érdemes kimérni az előírt mennyiséget.
3. Amikor az élesztő felfutott az olajjal együtt adjuk a liszthez, majd kezdődhet a munka. A pizza tészta akkor lesz jó, ha nem sajnáljuk az időt és alaposan kidolgozzuk. Akkor jó, ha egy ruganyos anyag lesz belőle, ami már szépen elválik a kezünktől. Természetesen itt is bevethető a robotgép, én is dolgoztatok vele, de azért a kézi gyúrást sem hagyom ki a végén.
4. Jöhet egy szépen kiolajozott tál, bele a tésztabuci, rá egy darabka folpack, hogy ki ne száradjon, majd egy melengető konyharuha. És altatás meleg helyen. Én 2 órát rá szoktam számolni, meghálálja.
5. Aztán a szép nagyra nőtt tésztát ismét jól átdagasztjuk, nagyon vicces, ahogy a levegő pukkadozik a kezünk alatt. A gyúrás közben érdemes bekapcsolni a sütőt és betenni a tepsit, „előmelegedni”.
6. Amikor a tésztában már nincs levegő, elkezdhetjük kinyújtani, szigorúan jó vékonyra. És helyezzük a kezünk ügyébe a sok finomságot, amivel megszórjuk majd a tésztát.
7. Újabb csavar jön: a meleg tepsit kivesszük, beleöntünk egy kevés búzadarát vagy kukoricadarát – ez fog „sütőpapírként” funkcionálni. Ezek a kis golyócskák nem engedik leragadni a tésztát, eszméletlenül jól működnek. Mivel pedig a tepsi forró, ahogy beletesszük a tésztát, az rögtön elkezd „sülni” – szóval félkész termékkel dolgozunk tovább.
8. A tésztát beemeljük a tepsibe, szépen eligazgatjuk és jöhet a sok finomság. Elsőként természetesen a paradicsomszósz.
9. A szószt természetesen már korábban meg kell főzni: én nagyon egyszerű változatot készítek: pirítok egy kevés fokhagymát olívaolajon, ebbe öntöm bele a szószt, amit aztán felturbózok. Kicsit sózom, borsozom, leheletnyi cukrot teszek bele és rotyogtatom, amíg elkezd besűrűsödni. Ehhez elég kb. 10 perc, aztán beledobom a főszereplőket az apróra vágott bazsalikomot, rozmaringot, de készítettem már kakukkfűvel, zsályával is – izgalmas ízeket lehet kreálni. Szerencsére a mélyhűtőmben van néhány lefagyasztott fűszercsomag, szóval a nyári ízeket vissza tudom csalogatni.
10. A pizza tésztát tehát megkenjük a szósszal, majd kötelező elemként jön rá a mozarella. Ezt jó, ha néhány percig hagyjuk szűrőben csöpögni, így nem áztatja el a tésztát. És innentől a fantázia, meg a hűtő tartalma alakítja a pizzát. Nálunk természetesen a húsevő apa a sonkásat csípi, a kisebbik a kukoricásat, a nagyobbik a semmi-nincs-rajtát én a négysajtosat – nyáron nagy kedvenc volt a rukkolás is.

Szóval ilyen az én változatom, néha összehívom a barátokat egy pizza partira, olyankor nincs megállás, tepsi tepsit követ, rohangálok asztal és sütő között, míg a kedves vendégek vidáman termelik a szeleteket. És a végére általában nekem semmi sem marad…