Van egy nyalánkság, amit imádok és képtelen vagyok elkészíteni. Próbálkoztam vele ezerszer, hiába. Persze elfogyott az én kreálmányom is, de nyomába sem jut sosem annak, amit csakis Tündi mami tud megalkotni.

 Ez a grillás. Sosem hallottam róla, mielőtt megismertem őt. Sőt azután is csak az érdekelt, hogy mikor készül már újra egy nagy adag. (Szülés után még a kórházba is azt lopták be nekem, a madártej helyett.) Végül elkértem a receptet, és belevágtam. Az elsőt kidobtam. A másodikat elrágtuk. A harmadik után pedig megkaptam azt a finom kritikát, ami szállóige lett nálunk: egykor öcsém a brokkoli krémlevesem elfogyasztása után mondta: finom, de többet ilyent ne csinálj. (Pedig tényleg finom volt…)

 Szóval a grillás készítése maradt Tündi mamai reszortja. (Jó kis fognyűvő - szokta mondani) Nagy örömömre épp a hétvégén lepett meg vele, gyorsan le is fotóztam, hogy lássátok: lényegében egy töltött ostyáról van szó. Márpedig ez nem egy nagyon bonyi műfaj nem? Kész ostyalapokat megtölt az ember egy krémmel, aztán kész is a desszert. Ám a grillás esetében a „krém” elkészítése és tökéletes felvitele kész művészet. Íme, a recept:

Grillás

• 1 csomag ostyalap
• 30 dkg cukor
• 20 dkg darált dió
• 5 tojás sárgája
• 10 dkg vaj

1. Sárgára pirítunk 20 dkg cukrot.
2. Belekeverjük a darált diót.
3. Közben a tojás sárgáját, a vajjal és 10 dkg cukorral addig főzzük gőz felett, míg sűrű lesz.
4. A két masszát összekeverjük, majd a lapok közé kenjük.(Ha összecsomósodna, kicsi ecettel segíthetünk raja.)

 A cukor pirítás fontos szabálya, hogy lassú tűzön száraz serpenyőben hagyjuk olvadni a cukrot, úgy hogy nem keverjük még véletlenül sem! Ha belevágunk, fontos figyelni arra, hogy szinkronban készítsük a krémet és a cukros diót, hogy amikor a tojásos massza elég sűrű, rögtön bele is önthessük a cukros diót. És amint kész az anyag, másik kenjük, ne habozzunk, mert hamar „megköt” a töltelék. Szóval a grillás esetében a két bűvös szó: türelem és gyorsaság. Ja és az optimizmus!