Déditől unokáig generációk sora készíti és csipegeti a családunkban. Lehet kerek, szögletes vagy bármilyen formájú,

benne kötelezően a dióval. Feltétele a tökéletes gyümölcs és egy jó hűvös kamra. Na mi az? Persze, hogy a birssajt. Ez a finomság nálunk olyan „dugdosós” kategória volt, csak úgy nem tették elénk, mert tutira felfaltuk volna. Olyan volt, mint a mazsola, ízesítették vele a sütiket – püspökkenyérbe, diákkenyérbe istenien illett. Manapság a birssajt – legalábbis nálunk - nem olyan „eltevős” műfaj, már csak azért is, mert híján vagyunk a jó hűvös kamrának, ahol jól el lehetne tartogatni. Mi megesszük csak úgy magában, szóval jó hamar eltűnik, miután jó sokat dolgoztam vele.

Épp emiatt a sok munka miatt határozom el minden évben, hogy idén aztán nem kevergetek én órákig, csak azért, hogy legyen egy kis nasi, ami aztán pikk-pakk elfogy. Persze aztán mégis minden évben ott állok a tűzhely mellett és kavargatom ezt az aranyló sárga, vastag levet. Amit aztán formába öntök, büszkén beleszórom a saját diónkat, aztán elküldöm Tündi mamihoz parkolni, a hűvös kamrába. Idén sajnos rövid ideig szabadságolhatott ott, egy kisegér miatt inkább hazaloptuk, szóval hamarabb elfogyott, mint illett volna. Természetesen mama receptje ez is, némileg egyszerűsített változatban.

Birsalmasajt

1. Szép nagy, hibátlan birsalmákat vásárolunk vagy jobb esetben szedünk a fáról.
2. A gyümölcsöt alaposan megmossuk, majd négyfelé vágjuk és magházát kiszedjük. Én egyszerűen csak levágom oldalról a szeleteket a csutka körül – nem szórakozok a magházzal.
3. Az almát én kisebb kockákra szoktam vagdosni, így hamarabb megpuhul. Fazékba tesszük és annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi, ebben főzzük puhára.
4. A nagykönyv szerint most következik a kemény meló, a passzírozás, ami az alma ezen állapotában valóban nem könnyű feladat, én viszont egyszerűsítem. A puha gyümölcsöt úgy ahogy van, leturmixolom, és csak ezután kezdem el a passzírozást, ezt a masszát jóval könnyebb átnyomni a szitán. De még így is kell hozzá erő és persze türelem. A legjobb ha férfikézre bízzuk a munkát. :)
5. Amikor kész a sima, krémes szósz, megmérjük mennyit nyom és kilónként 80 dkg cukrot borítunk hozzá.
6. És főzzük-főzzük-főzzük, meg keverjük-keverjük-keverjük miközben persze nem hagyjuk magára, nehogy leégjen. A nagykönyv szerint akkor jó, ha keverés közben már látjuk a fazék alját.
7. Amikor késznek nyilvánítjuk fóliával bélelt formába öntjük, méghozzá gyorsan, mert ilyenkor már hamar szilárdul.
8. Közben ízlés szerint dobálhatunk bele diót.

   

9. Aztán dugjuk el a kamrába, másnap szedjük ki a formából és naponta többször megforgatva hagyjuk a hűvös helyiségben száradni. Na nálunk ez a fázis szokott kimaradni...