Már csak 26 nap – ez volt a ma reggeli válaszom. Nyilván sejtitek,

hogy kinek milyen kérdésére kellett ezt mondanom. Már zajlik a visszaszámlálás, fogalmazódnak a kívánságok, születnek a tervek. Meggyújtottuk az első gyertyát és beugrott, hogy az utolsónál már ott szokott lenni mellette egy nagy tál az elmaradhatatlan karácsonyi sütiből a mézeskalácsból. Évek óta megsütöm a mézest, elsősorban díszítőelemnek, nálunk a karácsonyfán ezek lógnak, szépen megrajzolva a cukormázzal. Természetesen a kölykök is besegítenek – szóval mulatság is és jó ráhangolódás az ünnepre.

Az már egy másik kérdés, hogy az én mézeskalácsaim rendre a fogyaszthatatlan kategóriába tartoztak hosszú évekig, olyan kemények voltak, hogy fogaink épségét előnyben részesítve a kukában végezték szegények. Rengeteg receptet kipróbáltam, ajánlotta ez és az, olvastam itt és ott – nulla sikerrel. Aztán végül anyukám (fent velem) rábeszélésére kipróbáltam az ő mézeskalácsát is, és lőn, megtaláltam a TÖKÉLETEST! Finom a tészta, nem kell dobozba zárva arra várni, hogy megpuhuljon, szépen mutat a fán, és ha nem figyelek, elég gyorsan elpárolog a tálról – vagyis a kényes családom is imádja.

Szóval, ha a kudarcok sora kedveteket szegte már, itt van nektek a TUTI MÉZESKALÁCS receptje, tudom, olvashattok sok ilyent a neten, de ne legyetek szkeptikusok, higgyétek el, ez tényleg az! 

Hozzávalók

• 8 evk méz (olvasztva)
• 76 dkg finomliszt
• 34 dkg porcukor
• 10 dkg margarin/vaj
• 4 egész tojás
• 2 tk fahéj
• 3-4 db szegfűszeg
• 1 csapott evk szódabikaróna

1. Először a száraz alapanyagokat keverjük össze. Ehhez a lisztet szitáljuk egy mély tálba, adjuk hozzá a szódabikarbónát és a fűszereket, majd morzsoljuk el benne a margarint. Használhatjuk a bolti mézeskalács fűszerkeveréket is.
2. A tojásokat, mézzel, cukorral keverjük el, utóbbit szintén szitáljuk át.
3. A két keveréket öntsük egybe és gyúrjuk össze.
4. Eléggé ragacsos tészta lesz belőle, de sok munkával majd összeáll, mindenesetre nem kell megijedni és elkezdeni lisztet pakolni hozzá. A tésztát a hűtő fogja majd "összefogni", szóval maradjunk a megadott mennyiségeknél. A munkát egyébként robotgépre is rá lehet bízni, ha nagyon unjuk a gyúrogatást.
5. Amikor a tészta nagyjából összeáll, formáljunk belőle egy bucit, aztán tegyük a mélyhűtőbe és pihentessük ott jó sokáig. Egy napot/éjszakát mindenképp érdemes adni neki. Én egy alkalommal túl sok tésztát gyúrtam, a felesleget betettem a mélyhűtőbe és hetek múlva vettem csak elő – tökéletesen működött.
6. Amikor előkapjuk a tésztát már úgy dolgozunk tovább, ahogy szoktuk. Könnyű lágy tészta ez, érdemes azt a darabot, amivel épp nem dolgozunk, visszatenni a hűtőbe. Vékonyra kinyújtjuk, mert a szódabikarbóna egyébként is szépen felfújja a kalácsot. Kiszaggatjuk, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, tetejüket megkenjük tojás sárgával, hogy szép fényesek legyenek. (Én néha ezt el is hagyom, szépek enélkül is.) Óvatosan sütjük, és nagyon figyelünk rá, amint aranybarna lesz, kikapjuk a sütőből és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Aztán, ahogy szokás fémdobozba zárva érdemes tárolni. (Elsősorban a gyermekkezek miatt)

Én még így nagyon frissen át is lyukasztom őket, hogy a kötözésnél ezzel már ne kelljen foglalkozni. Természetesen kihűlt állapotban kapja meg a hófehér „jelmezét”, amivel olyan klasszul mutat a fenyőfán. Mi cukrokkal és egyéb extrákkal nem diszítgetjük őket – szerintem önmagában tökéletes, a máz is csak egy ünnepi ruha.

Mivel, ahogy írtam, a tészta bírja a hűtést, aki meg akarja előzni, hogy az utolsó napokra maradjon az összes konyhai munka, már napokkal, hetekkel előtte is összegyúrhatja az anyagot. A buci türelmesen fog várni a háziasszonyra.

Végül pedig egy kis kedvcsináló a díszítéshez, ahogyan azt a profik csinálják.