A nekeresstovább mézeskalács
Régen volt. Valahol a messzi Alföldön, Lajosmizsén, az 50-es években.
A kádár nagypapa – férjemé - addig virágzó műhelyt vitt, több alkalmazottal dolgozott, a rendszer aztán nehéz helyzetbe hozta, az ipart ugyan nem vették el, de a kényszerhelyzetben más jövedelemre volt szükség. Így kerültek a házhoz a kaptárak. A méhek pedig szorgosan gyűjtöttek, meghálálták a fáradtságot, a képen épp nagymama viszi pergetni a mézet. Hogy aztán süthesse majd belőle a mézeskalácsot, többek között az unokájának.
Az unokája ma már az enyémet eszi, itt olvashattatok róla, de nem veti meg anyukájáét - Tündi mamiét - sem. Aki rögtön puha mézeskalácsra vágyik, az ne is keressen tovább, megtalálta a neki való receptet. Íme:
Reform mézes
- 20 dkg méz
- 15 dkg kristálycukor
- 5 dkg vaj
- 4 tojás
- 40 dkg liszt
- 1 kk őrölt fahéj
- ½ kk őrölt szegfűszeg
- 1 kk szódabikarbóna
- csipet só
- A mézet felmelegítjük.
- Hozzáadjuk a cukrot és a vajat és keverjük, míg a cukor el nem olvad, majd a masszát langyosra hűtjük.
- Amikor kihűlt beletesszük a 3 egész tojást és 1 tojás sárgáját és tovább keverjük a tésztát.
- Végül a lisztet, fűszereket, szódabikarbónát és sót adjuk hozzá, így gyúrjuk össze.
- Alaposan kidolgozzuk a tésztát, fóliába csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Legalább fél napig pihennie kell a mézes alapnak, hogy igazán finom legyen.
- Amikor a tészta kialudta magát deszkát, sodrófát kapunk elő és már nyújthatjuk is a mézeskalácsot – nagyjából 4 mm-es vastagságú legyen a lap.
- Ekkor jön a gyerekmunka: szaggatás mindenféle formában.
- Ebben a receptben még sütés előtt kidíszítik a tésztát: a maradék 1 tojásfehérjét 10 dkg cukorral kemény habbá kell verni, ezzel rajzolni szép mintákat a sütikre.
- Végül jön a sütés, óvatosan, hiszen mézes sütiről van szó: legyen szép aranybarna a kalács.
Aki pedig már kisütötte a mézeskalácsot, állhat is neki a díszítésnek - ha ünnep van, öltöztessük ünnepibe a sütinket is. Rövidesen megmutatom hogyan.
