A százéves csokiszalámi megreformálva
Ma ismét rá kellett jönnöm, hogy az a mondás, mely szerint nincs új a nap alatt, mennyire igaz.
Nem tudom miért, de sokáig azt gondoltam, hogy a sütés nélküli, hűtőben érlelt süti – ld. kókuszgolyó, keksztekercs és társai- napjaink vívmánya, legalábbis csupán néhány évtizedes múlttal bírnak. A régi szakácskönyveimben lapozgatva azonban találtam hasonló recepteket, ezek szerint már dédanyáink is készítettek ilyen gyors édességet, bár nekik azért többet kellett várniuk – a kamra hűvössége azért messze van a hűtőétől - mire fogyaszthatták.
A közel 100 éves A jó házi konyha című kötet - Bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet tollából - már ír a Csokoládé-szalámiról. A szerző mandulát, cukorport, reszelt csokoládét és tojást gyúr össze, majd szalámi alakúra formázza és 1 napig állni hagyja, aztán vékony szeletekre vágva tálalja. Kíváncsivá tett, szóval nekiálltam, de kicsit reformáltam rajta.
Korábbi kísérleteim ugyanis, melyekben a régi, múlt század eleji recepteket használtam többször fulladtak már kudarcba. Nem azért, mert a leírás rossz volt, hisz olyanok lettek az édességek, amilyeneket – gondolom – a szalonokban is tálaltak, csak az ízlés változott azóta sokat. Rá kellett jönnöm, hogy a korabeli desszertek szinte ehetetlenül édesek voltak, nem véletlenül. Ezek a nyalánkságok különleges fogások voltak, nem mindennap kerültek az asztalra, a cukor nagyon értékes dolog volt – szóval, ha már készült édesség, akkor megadták a módját. :)
Muszáj tehát finomítanom az ősrégi recepteket: a cukoradagot csökkenteni, esetleg kiváltani mézzel, aszalt gyümölcsökkel, csokival – mint ezúttal is. Szóval így fest nálam az 1924-es csokiszalámi 2017-ben.
Csokoládé szalámi 
Hozzávalók:
- 12.5 dkg őrölt mandula vagy dió
- 6 dkg porcukor
- 6 dkg aszalt gyümölcs apróra vágva – én most aszalt áfonyát használtam
- 12.5 dkg reszelt étcsokoládé
- 1 tojás
- 1 kávéskanál méz
- 1 evőkanál kókuszreszelék
A mandulát a porcukorral összekevertem.
Beletettem az aszalt áfonyát. Lényegében bármilyen gyümölcsöt használhatunk, – akár vegyesen is - szerintem a szilva, a meggy, a mazsola egyaránt jó ízt ad neki. Fontos, hogy apróra vágjuk össze.
A csokit az eredeti recept szerint reszelni kell, én a könnyebb megoldást választottam: vagdostam, viszont nagyon-nagyon apróra, szinte forgácsszerűre. Aztán a mandulás keverékhez dobtam ezt is.
A száraz anyagokat összekevertem, majd hozzáütöttem a tojást, belecsorgattam a mézet és beleszórtam a kókuszreszeléket is.
Az anyagokat jó alaposan összedolgoztam, ragacsos masszát kaptam belőle.
Egy deszkát meghintettem kókuszreszelékkel, majd ezen szalámi alakúra formáltam a tésztát, a hengert pedig jól megforgattam a kókuszban, hogy a reszelék szépen betakarja mindenhol.
Aztán a szalámit folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem. Én első körben – mivel türelmetlen vagyok – a fagyasztóba tettem, aztán egy fél óra múlva áttettem a sima hűtőbe. Innen lopkodta a család, amikor nem figyeltem. :)
Vékonyra szelve érdemes tálalni és falatozni – szóval hosszan élvezni az ízeket. Köszönet érte Bánffyhunyady Erzsinek! :)