Egy férfias harapnivaló: lazaccal töltött kifli a századelőről
A mi hűtőnkben gyakran megfordul a szeletelt füstölt lazac, amit a 4 évestől az 48 évesig mindenki boldogan eszik. A „rózsaszín husi” ahogy a kicsi emlegeti, eddig csak a reggeliző vagy a vacsorázó asztalon volt jelen, finom pirítósok vagy puha parasztkenyerek kísérőjeként. Aztán nemrégiben
rábukkantam egy ősrégi receptre a századelőről, ami igazán különleges tálalást ajánl: a finom kis lazacdarabokat kiflibe bújtatva sütik meg, így kerülnek az asztalra. Persze, hogy kíváncsi lettem, és úgy döntöttem meglepem vele a családfőt. A tészta pikk-pakk elkészül, időt az igényel, hogy szépen megtöltögessük a kis kifliket a lazacdarabkákkal, de alapvetően egy jó óra alatt már lehet harapni a falatkákat. Íme:
Lazacos kifli
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 10 dkg vaj,
- pici só
- 3 evk tejföl
- 1-2 csomag füstölt lazacszelet
A lisztet a vajjal és sóval elmorzsoltam.
A keverékhez hozzákanalaztam a tejfölt és összegyúrtam. Ha kicsit ragacsos, akkor liszttel lehet javítani az állagán.
A tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, majd előkaptam egy kisebb bögrét, ezzel szúrtam ki a tésztából a karikákat. Mivel ez egy töltött kifli, nagyobb korongokra van szükség.
Minden korong közepére egy falatnyi lazacot halmoztam (ne spóroljunk a töltelékkel!), majd félbehajtottam és szépen összenyomtam a széleit – egyszóval kis kifliket készítettem.
Sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket, tojással megkentem a tetejüket és mentek is be a sütőbe. Közepes hőfokon sütöttem – kb. 180 fokot állítottam be – szép aranybarnára.
Igazi férfias, laktató kiflik ezek, szóval egy jó kis krémleves mellé tálalva akár az ebédet is kipipálhatjuk vele. Nálunk működött. :)