A ropogtatni valókra nálunk folyamatosan szükség van: a vendégek egymásnak adják a kilincset, a gyerekeknek zsúrokat kell tartani, az iskolában/óvodában mulatság van, beteget kell látogatni, családi ünnepeket kell megülni stb,stb,stb. Így aztán én

folyamatosan bővítem a portfóliómat, a TÚRÓS RÚD,  SAJTOS RÚD, a ROPI, a KRÉKER nagyon bevált – és az olvasottságból ítélve a kis sós nasikat imádjátok ti is :) - és most ráakadtam egy pasisabb darabra is, a rúdra, amibe isteni sonka van tekerve.  

Izgalmas benne az is, hogy nem pusztán egy töltött rúd, mert a tésztája kicsit a nudlikéra hasonlít, vagyis burgonya az alapja. Ennek köszönhetően lágyabb anyaggal kell dolgozni, kis odafigyelést igényel – de csak kicsit. :) A recept Csikvacsárcsi Balás Sándornétól származik, aki 1908-ban adta ki a Magyar Háziasszonyok Könyvét, egy alcíme szerint szakács és cukrászkönyvet. Balás néni, ahogy az előszóból kiderül, a Magyar Háztartási Iskolaegyesület tanfolyamait vezette, mely intézmény több száz magyar nőt nevelt, elsősorban a főzés elméleti és gyakorlati ismereteire. Balás nénitől a lányok azt tanulhatták meg, miként lehet ízletes és tápláló ételeket készíteni kevés pénzből, egyszóval ez a könyv kicsit tankönyv is. :), melyben a „Brins au jambon autrement”  vagyis a Sonkás rudacskák receptje így hangzik.

Sonkás rudacskák

Hozzávalók:

 12 dkg áttört sült burgonya

• 12 dkg liszt
• 12 dkg vaj
• csipet só
• sonka

A lisztet a vajjal és sóval elmorzsoltam.

A krumplit én nem sütöttem, hanem főztem, így törtem át. Valószínűleg ha sült krumplit használunk keményebb tésztánk lesz, én a gyorsaság mellett szavaztam, szóval főztem, majd áttörtem a burgonyát.

Az áttört krumplit a lisztes keverékhez öntöttem és kidolgoztam a tésztát. Ha túl lágy anyagot kapunk, tehetünk még bele lisztet, de sokat ne.

A tésztából nagyobb diónyi darabokat szakítottam, ezekből sodrófával kis téglalapokat nyújtottam. Majd ennek a közepére tettem egy kis sonkadarabot. Én falusi, szeletelt sonkát használtam, vékony csíkokra szeltem őket és az adott téglalap méretéhez igazítva vágtam őket kisebb darabokra.

Amikor már a sonkadarab a tésztára került, bezártam őket – vagyis összehajtottam a tészta széleit - és kicsit megsodortam a hurkákat, szóval rudakat csináltam belőlük.

Így kerültek a papírral bélelt tepsire, majd tojással megkentem őket és extraként kaptak egy kicsi reszelt parmezánt, meg szezámmagot.

Megsütjük – a leírás mindössze így szól, én kb. 170 fokot állítottam be és rá-rápillantva, aranybarnára sütöttem a sonkás rudacskákat.

Szerintem nagy ízletes, a burgonya és a füstölt sonka íze remekül harmonizál benne, azt viszont tudni kell, hogy a krumplis alap miatt ez a tészta nem a roppanós, keményebb harapni valók közé tartozik. Puha, omlós és nagyon karakteres – érdemes kipróbálni.