Van belőle sajtos, sós, túrós, krumplis, köményes, fűszeres és sorolhatnám. Ez a pogácsa, ami valójában nekem nem a szívem csücske, én ritkán készítek. Ha sós nasira vágyunk inkább más műfajt választok a pogácsát másra hagyom. És ki másra persze, mint a mamára. :)

Mert a mami tud egy olyant, amit még én is imádok, az ő töpörtyűs pogija isteni. A töpörtyűs, töpertős, tepertős – hallottam már sokféleképp – pogácsának van egy olyan különleges íze és textúrája, ami miatt szerintem kilóg a viszonylag unalmas testvérei közül. Kicsit ropogós, intenzíven „fűszeres”, olyan karakteres darab ezzel a sajátos sós-füstös ízzel. Persze azért meg kell dolgozni, hogy igazán tökéletes legyen, hajtogatni bizony kell - nem is egyszer – ezt a tésztát, meg közben sok időt hagyni neki a pihenésre, egyszóval én továbbra is a mami félét fogom enni. :) De azért ha kipróbálnátok, íme a nagybetűs recept.

Tündi mami tepertős pogija

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg darált tepertő
• 1-2 kanál zsír
• 5 dkg élesztő
• 1 egész tojás
• 1 tojás sárgája
• 1-2 kk só
• csészényi langyos tej

Az élesztőt kicsi tejben felfuttatjuk.

A lisztet a sóval, tepertővel, tojásokkal, zsírral egy tálba tesszük, beleöntjük az élesztős folyadékot és elkezdjük összedolgozni.

Miközben gyúrjuk, folyamatosan adagoljuk hozzá a tejet, hogy mennyi kell pontosan, azt a tészta állaga dönti el. A cél, hogy rétestészta keménységű legyen. (Amikor kezd az edény falától elválni, akkor jó.)

A tésztát aztán téglalap alakúra kell kinyújtani, minél nagyobbra, - de azért ne legyen hajszálvékony - majd egyenletesen rákenni a tepertőt. Ezután a lapot felülről lefelé felcsavarjuk, majd ezt a „hurkát” kicsit lelapítgatjuk. És itt kezdődik a bűvészkedés: a lap egyik oldalát kissé behajtjuk, kb a tészta feléig, a másik oldalt pedig erre hajtjuk rá. Így kapunk egy „bucit”.

Ezt aztán letakarva hagyjuk pihenni nagyjából fél óráig. Akkor újra kinyújtjuk a tésztát téglalapra és kezdődik ismét a hajtogatósdi. :) Háromszor-négyszer érdemes megismételni ezt a folyamatot.

Az utolsó kör után ismét alaposan kinyújtjuk a tésztát, a tetejét bevagdossuk, kiszaggatjuk, a maradék tojásfehérjével megkenjük, akár egy pici sót is szórhatunk rá és toljuk is be a sütőbe. A mester 220 fokon süti, egészen addig, amíg szépen elkezd pirulni. A lassú tűzön sütésnek állítólag megvan az a veszélye, hogy kiszárad a pogi.

 Ja, ami fontos! Ahogy azt a recept kiötlője mindig hangsúlyozza, ez a pogi melegen-langyosan a legjobb, vagyis ne sokat időzzön a tepsin, amint harapható tálaljátok is! Szóval lányok: jön a nyár, jönnek a grillpartik, a boros-sörös asztalokon ott a helye a töpörtyűs poginak. Meglátjátok, ez lesz az a darab, amiből nem tudtok majd eleget sütni. :)