Érdekes kérdés az vajon a száz évvel ezelőtt élt írók, újságírók, művészek mit szerettek ropogtatni a teájuk mellé. Például amikor úgy „civilben” összeültek valahol. Például Móra Ferencéknél. Mert oda érdemes volt járni.

A nagy író felesége, Walleshausen Ilona ugyanis igazi konyhaművész volt, szerették is látogatni az asztalát a kor nagyjai és vitték hírét szerte az országban. Micsoda pech, hogy épp az urát hagyta hidegen a gasztronómia, ahogy az író egy levelében olvasható, „sok gyönyörűséget az evés nekem soha nem okozott, amit elém raktak, azt leginkább csak azért igazgattam a gallér mögé, hogy felkelhessek az asztal… mellől és rágyújthassak”.

Mindenesetre Walleshausen Ilona kedvét ez szerencsére nem szegte, így aztán belevágott a vállalkozásba, receptkönyvbe rendezte tudományát, amit aztán 1928-ban ki is adtak. Az eladási példányszámok után ítélve szívesen forgatták a háziasszonyok, akkor is és most is. Legalábbis én. :)

Egy pikk-pakk kész, ropogós, sós-parmezános kekszecskét a napokban sütöttem meg belőle. Szinte látom magam előtt, ahogy Móráné a hirtelen bejelentkező vendégeknek összedobja. Munka ugyanis alig van vele, az ő számítása szerint 1 ¾ óra alatt elkészül – ebből egy óra a pihentetés további negyed a sütés, a mai gépesített világban pedig az összeállítás nem tart fél óráig. :)

Egyszerű sós ropogtatni való lenne ez, ám a paprikával kevert parmezán isteni ízt ad neki – lám-lám, ezt a fenséges sajtot száz éve már használta a magyar konyha!!! Szóval íme, itt a múlt század nagy íróinak kedvence Walleshausen Ilona konyhájából, a szakácskönyvben megjelent recept szerint.

Parmezános kocka

Hozzávalók:

• 12 dkg vaj
• 12 dkg liszt
• 1 db tojás sárgája
• ½ késhegynyi só
• 4 dkg parmezán
• ½ késhegynyi paprika

12 dkg vajat, 12 dkg liszttel, 1 tojás sárgájával sóval tésztának gyúrunk. Egy óráig állni hagyjuk. Fél kisujjnyi vastagra nyújtjuk. Paprikával kevert parmezánnal megszórjuk és egyenletes kockákra vágjuk. Gyors tűznél sütjük.

Némi kiegészítésként elárulom, hogy én hűtőben pihentettem a tésztát és a megmaradt tojásfehérjével átkentem a sajthintést megelőzően. A parmezánnal együtt némi köménymagot is szórtam a tésztára és 180 fokos sütőben addig sütöttem, amíg szép aranybarna lett.

Finom kis aprósüti ez, a tésztája roppan, a parmezánbunda pedig omlik - igazán kellemes kísérője egy csésze teának vagy a most induló sörözős szezonnak. :) Csak az adagot kell duplázni belőle!!!