Én mindkét gyerkőcöm esetén eléggé kilógtam a várandósok köréből a tekintetben, hogy mit kívántam eszeveszettül. Nem uborkát. Hanem tarhonyát – viccen kívül. Másodszor pedig

apukám-mamám - és még ki tudja ki-mézes rácsos sütijét.A szilvalekvár és a méz verhetetlen párosából áll ez a finomság, ami a tepsi közepéről szelve édesen elomló, a szélén pedig kicsit megkaramelizálódott ropogós – utánozhatatlan. Természetesen olyan jó senkié sincs, mint apukámé, aki persze mama receptjét süti, (ők láthatók a fenti képen) akárcsak én: szóval ez már három generáció mézes-rácsosa. (S mint tudjuk, szárnyait már próbálgatja a nagylányom is, szóval nemsokára az ötödik is belép a sorba.)

Aki a rácsosok családját ismeri, tudja, hogy nem nagy művészet összedobni egyet. Tészta összegyúr, kinyújt, ken, rácsoz, süt – ennyi. Jelen esetben azonban az alapanyag mézes, s mint ilyennel mindig óvatosan kell bánni. A mézesek szeretnek pihenni és a sütésre is kényesek: szóval nem olyan hányaveti munka az én mézes-rácsosom. Íme, a mi családunk változata, kizárólag szilvalekvárral!Lidi mama mézes-rácsosa

45 dkg liszt

10 dkg zsír

1 tojás

1 tojás sárgája

4 kanál tej

1 kk szódabikarbóna

3 evk méz olvasztva

szegfűszeg, fahéj

csipetnyi só

szilvalekvár

A lisztet elkeverjük a sütőporral és sóval, illetve az ízlés szerint használt fűszerekkel: mehet bele fahéj, szegfűszeg vagy akár mézeskalács fűszerkeverék is. Ezt a keveréket aztán elmorzsoljuk a zsírral. Természetesen használhatunk margarint vagy vajat is, de legfinomabb zsírral lesz. (Szerintem sok sütemény titka, hogy a zsiradékként zsírt használunk benne. A legtökéletesebb linzertésztát is ezzel sikerült elkészítenem.) 

 Majd beleteszünk egy egész tojást, egynek a sárgáját, a mézet és a tejet is és tésztát gyúrunk belőle. Akkor kész, ha a massza már elválik a kezünktől. Kicsit pihentethetjük a hűtőben, az sosem árt egy mézes sütinek sem, de apukám például nem hagy neki időt, rögtön nyújtja. Ha a tésztát a hűtőben tartottuk, engedjünk neki némi időt a „felmelegedésre” hogy ne legyen nagyon hideg, amikor elkezdünk vele dolgozni.

Ezután szétvágjuk és a tészta 1/3-át félretesszük, a másik adagot pedig kinyújtjuk a tepsink méretére és szépen belefektetjük. Ezt követően előkapjuk a szilvalekvárt és szépen elsimítjuk a tésztán. Ha szilvalekvár nem akad otthon, természetesen más ízű is megfelel, a fontos, hogy savanykás jellegűt használjunk, az passzol igazán ehhez a tésztához. És: ne sajnáljuk róla, bőven kenjük meg az alapot.

 Aztán jöhet a másik buci: ebből kis darabokat csípünk le és elkezdjük sodorni. Hosszabb-rövidebb hurkákat kell készíteni belőlük, majd ezeket átlósan ráhelyezni a tésztára úgy, hogy rácsmintázatot kapjuk. Ezzel lényegében véget is ért a munkánk: dobhatjuk a sütőbe a tepsit és figyeljünk, hiszen a mézes tészta kényes dolog. Lehet kissé sötétebbre sütni, amikor a széle már kezd szinte karamellizálódni, de lehet halványabb állapotában is kikapni, akkor egy puhább változatú darab lesz: szóval kicsit ízlés kérdése a sütés. Viszont így is-úgy is isteni.