Az megvan, hogy háromnapos szendvicseket halászol elő az iskolatáskából? Vagy csak egy harapásnyi hiányzik a tízóraiból? Na ezt én nagyon meguntam...

Anyaaaaaaaaaaaaaaaa! Ugye veszel? Csak egy müzliszelet! Na… Tízóraira vinném a suliba! Különben is egészséges!  - Ugye ismerős mondatok?

Ezért utálok gyerekkel vásárolni.. Magyarázhatom, hogy marhaság, nem ér annyit és messze van az egészséges fogalmától – a gyerek az gyerek, ha a fejébe veszi…Meguntam, na, és feltettem a kérdést, miért is ne próbálnék otthon készíteni müzli szeletet. Sok-sok böngészés és kísérletezés után sikerült is alkotnom néhány változatot – nagy sikerrel. Korábban már olvashattatok a nyers szeletről, ami szintén ebbe a tízórai kategóriába tartozik és lesz még később is hasonló recept. Most egy olyant mutatok, amit a gyerkőcök maguk dobnak össze, aztán falják is, vigyáznunk kell, hogy a tízórais dobozba legyen mit csomagolni.

Hogy miből is áll egy müzli szelet, pofonegyszerű kérdés: gyümölcs, magok, pehely meg valami édes, ami összefogja őket. Szóval a müzli szelet készítését úgy kell kezdeni, hogy az ember átgondolja, mit szeretne látni – illetve enni - ebben a finomságban. Ízlés kérdése tehát, mi kerül bele: mi szinte minden aszalt gyümölcsöt kedvelünk, én legfeljebb a barackot nem részesítem előnyben, de más híján persze beérem vele. Szóval sokszor használunk aszalt szilvát, mazsolát, áfonyát, meggyet és próbáltam bele kis adagban a fügét, datolyát is – persze nem egyszerre mindet.

Magokból diót, mandulát, kesudiót használunk elsősorban, mi a mogyorót annyira nem kedveljük, de természetesen pompásan működik a müzli szeletben, a csomagot lehet turbózni a szezámmaggal vagy lenmaggal is.

A pelyhek közük leggyakrabban a zab- illetve gabonapelyhet használják a müzli készítők, de olvastam olyan receptet is, ahol puffasztott anyagot tettek a szeletbe, például rizst. A pelyhek állagával is lehet játszadozni, dolgozhatunk egészen durva szemű változattal is vagy akár úgy, hogy szinte lisztté őröljük.

Kicsi bűnözés, ha néhány darabka nagyon jó minőségű étcsokit is belecsempészünk a müzlibe, van olyan kölyök, akinek vonzóbb a szelet, ha csokis müzliként van tálalva. Meg aztán állítólag kis tételben még egészséges is…És persze az elmaradhatatlan alkotóelem a méz, ami összeboronálja az alkotórészeket.  Amikor tehát összeállt a fejben a kívánság darab már nincs is más dolgunk, mint a keverem-kavarom, sütöm és várok. Utóbbi a legnehezebb fázis.

Müzli szelet

• 20 dkg zabpehely
• 10 dkg aszalvány (szilva, mazsola, megy, áfonya, barack) akár vegyesen is
• 5 dkg olajos mag (dió, mandula, mogyoró, kesudió) akár vegyesen is.
• fél tábla étcsoki
• 5 dkg vaj
• 4-5 evk méz

Először is végy egy-két gyereket, készítsd elő a mérleget is indulhat buli. A tapasztalat mondatja velem, ha engeditek a kölyköket főzni, első körben szépen mindent külön tálban méressetek ki velük, menet közben a gyerek elveszti a fonalat: zacskó elő, mér, visszarak stb – ez így elég bonyi.

Szóval, ha már minden hozzávaló szépen kimérve vár a sorára, akkor következik a veszélyes szakasz: az aprítás. A cél, hogy az aszalt gyümölcsöket és a nagyobb magvakat is kisebbekre daraboljuk. Természetesen a mazsola, az áfonya vagy a meggy maradhat, de az aszalt szilvát, barackot, fügét vagy datolyát  legalább negyedben kell vágni.

A diót, mogyorót, mandulát legjobb késes robotgépre bízni, de nagyon apróra ne hagyjuk vágni, az a jó, ha roppan az ember foga alatt. A csokiból már lehet kapni cseppeket vagy chipset is, bár szerintem a legtöbb háztartásban tábla formában fordul meg. Sok nem is kell belőle, csak néhány kockányit kell felvágni apró darabokra.

Ha idáig eljutott a gyerkőc, akkor a munka oroszlánrészével már végzett is, azért álljunk ott mögötte, főleg ha éles késsel dolgozik.

Következő lépésben ezt a sok-sok cuccot, aszalványokat, magokat, csokit mind-mind alaposan bele kell keverni a zabpehelybe (vagy a tetszőleges pehelybe, sőt ha nem kapnánk ilyent nyugodtan dolgozhatunk előre gyártott müzlivel is, persze nem az össze-vissza ízesített változattal). A zabpehely lehet rusztikus vagy kisebb-nagyobb mértékben meg is darálhatjuk, nálunk jobban szeretik, ha nem annyira darabos a szelet.

Amikor aztán kész a keverék, jöhet a „ragasztó”: vajat és mézet kell összeolvasztani és ezzel nyakon borítani a pehelymixet, majd jó alaposan összedolgozni. Folyni nem fog. Mi a mézzel kicsit szoktunk játszadozni, olyan állagú legyen a massza, hogy nagyjából összeálljon. Aztán már csak egy sütőpapír kell, egy kisebb tepsi, meg a sütő elgyújtása.

A keveréket zuttyintjuk a tepsibe és dolgozhat tovább a gyerek, itt lehet az erőt fitogtatni: jó alaposan le kell nyomkodni a tésztát, úgy hogy egyenletesen jusson minden helyre, szóval egy jó tömör anyagot toljunk majd be a sütőbe és közepes hőfokon süssük: 15-20 perc után én már szoktam figyelgetni. Amikor a széle kezd barnulni, érdemes kivenni, ne süljön túl.

Aztán szigorúan ki kell várni, míg teljesen kihűl, méghozzá úgy, hogy kiemeljük a papírral, majd egy nehezéket teszünk rá, pl egy vaslábast vagy egy nehéz deszkát, hogy még tovább tömörödjön. Így hagyjuk kihűlni és ha ügyesek voltunk szépen tudjuk szelni, úgy hogy valóban szeletek legyenek belőle. Bár azt gondolom, ez szinte huszadrangú kérdés, az osztálytársak imádták a szétdőlős változatot is.     

Zárójelben jegyzem meg: fogyózóknak, „ebédre nincs idő” dolgozóknak, túrázóknak eszményi megoldás ez az energiabomba. A felnőtt nagyjából 10 perc alatt összedobja, és mire ellenőrzi a házi feladatot, már kész is a csemege.