„Hát, az idei nem sikerült”. „Dehogynem sikerült” – nálunk anyám és apám minden évben eljátssza ezt a párbeszédet, amikor

az ünnepi asztalra kerül a bejgli. mi pedig természetesen tele szájjal bizonygatjuk, hogy természetesen idén is ugyanolyan isteni, mint mindig.

A bejgli sütés nálunk hagyományosan apám feladata, régi családi recept szerint dolgozik. Amikor egyszer muszáj volt átvállalnom ezt a kötelességet csodálatos rudakat sütöttem és egyben megfogadtam, hogy soha többé. Remélem, sokáig élvezhetem még, hogy más reszortja ez. Hogy miért?

Mert a bejgli sütés – ha igazán jót akar az ember készíteni – roppant munkaigényes, sok időbe telik és még az sem biztos, hogy sikerül a mutatvány. A bejgli sütés az egy szent dolog, az egy tudomány. Természetesen sokféle recept kering a világhálón, biztosan találtok majd olyant, hogy „bejgli egy óra alatt” vagy „bejgli pihentetés nélkül” esetleg „bejgli munka nélkül”, meg persze lehet rendelni vagy boltban venni „házias bejglit” is, de hát karácsony egyszer van egy évben, szerintem meg kell tisztelni vele, hogy áldozunk energiát és időt a hagyományos bejgli megsütésére. Ugye? Aki bólint, annak íme, itt van apukám receptje: az IGAZI BEJGLI (ami szép márványos, omlós, tele finom töltelékkel).Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 40 dkg margarin vagy zsír
• 10 dkg porcukor
• 4 dkg élesztő
• 5 dl tej
• 1 dkg só

Elkészítés:

1. A tejben kicsit megfuttatjuk az élesztőt, majd az átszitált lisztbe kis „krátert” alakítunk ki, ebbe beleöntjük.
2. Kicsit az ujjunkkal összekeverjük az élesztős anyagot kevés liszttel – nem az összessel – és így hagyjuk néhány percig pihenni.
3. Aztán a zsiradékkal, cukorral, tejjel és sóval együtt meggyúrjuk a bejgli tésztáját. Folpackba csomagoljuk és legalább egy napig a hűtőben pihentetjük. Eddig nem is olyan nagy mutatvány.
4. Miután a tésztát kivesszük, hagyjuk kicsit hozzászokni a szobahőmérséklethez, adjunk neki egy kis időt, mielőtt elkezdünk vele dolgozni. Addig kapjuk elő a sodrófát, gyúródeszkát és a mérleget. Utóbbira azért van szükség, mert vagdalni kell a tésztát, nem is akárhogyan.
5. A felengedett tésztát kisebb darabokra szedjük szét: méghozzá 20-25 dkg-os kis bucikra kell darabolni. Ezeket aztán alaposan átgyúrjuk, majd a meglisztezett deszkán szépen sorba rakva, konyharuhával lazán letakarva hagyjuk őket tovább pihenni nagyjából 15-20 percig.
6. Ezt követően bele is vághatunk a nyújtásba. Minden kis darabkát négyszögletes formára kell kidolgozni – nagyjából 20-25 cm-es legyen oldalanként.
7. Minden lapra 30 dkg tölteléket mérjünk ki, ezt simítsuk el szépen a tésztán, aztán tekerjük fel. Ennek az a technikája, hogy a tészta széleit először behajtogatjuk, ezt követően csavarjuk fel.
8. A kész hengereket sütőlemezre helyezzük. A tetejüket tojássárgájával alaposan lekenjük, majd meleg helyre tesszük.
9. Amikor a tojássárgája megszáradt a bejglin, a rudakat megkenjük a tojásfehérjével is és ezúttal hideg helyre tesszük, legjobb betolni a hűtőbe, legalább 1 órára.
10. Ekkor végre szusszanhatunk egyet, mert már csak a sütő fog dolgozni, mielőtt betolnánk a bejgli tetejét kissé szurkáljuk meg, hogy a gőz el tudjon távozni. Közepes hőfokon sütve nagyjából fél óra alatt gyönyörűséges bejglink lesz.

Ha újra átfutjátok a receptet, láthatjátok, hogy a tésztával igazából sokat nem kell dolgozni. De a pihentetések sora eléggé elnyújtja a bejgli készítést. Meg persze a mákos és diós tölteléket is meg kell még főzni. De van gyors változat: a gesztenyés, apukám már akkor gyártotta, amikor még nem is írtak róla, nem is tudom, hogyan találta ki. Mindenesetre roppant egyszerű módon a gesztenyepürét szétnyomkodja, mazsolával dúsítja így keni a tésztára. Egyedül azt hibázza el, hogy túl keveset készít belőle.

(Folyt. köv. a töltelékekkel)