Karácsony előtt, az ünnepek alatt boldogan sütjük, esszük, mostanra azonban már rá sem bírunk nézni a mézeskalácsra. Ismét sikerült eltúloznom az adagot, szóval

a fára akasztott adagon kívül egy nagy tál is tele lett vele, ami szépen fogyatkozott is, rájártak a gyerekek, de mostanra mintha már ők sem kívánnák annyira. Szóval már napok óta töröm a fejem, mit tegyek a maradékkal, korábbi próbálkozásaim nem igazán arattak sikert.

Közben lapozgatok nagyanyám receptes lapjai között, kutatom, leírta-e az utolérhetetlen császármorzsáját és akkor rátalálok a megoldásra. Az egyszerűen csak „se sütni, sem főzni nem kell” névre keresztelt sütit pontosan nekem találták ki: az alapja ugyanis babapiskóta, amit én – piskóta híján – kiválthatok a maradék mézessel, így aztán nincs több fejtörés a sorsáról.

Kisebb bibi, hogy az eredeti receptben diót és eperdzsemet írt nagyanyám, ezek jelenleg szintén hiányoznak a háztartásból, szóval végül kreáltam egy másik változatot. Isteni lett. Azért megosztom veletek az eredetit is, érdemes kipróbálni. Nagyon részletesnek nem nevezném a leírást, bár ez mama összes receptjére igaz, szóval általában én magam találom ki a hogyant. Ebben az esetben nem túl bonyolult a dolog. :)

Se sütni sem főzni nem kell

• 1 doboz babapiskóta
• ½ dl rum
• pici tej
• 10 dkg mazsola
• 1 evőkanál kakaópor
• 5 dkg durvára vágott dió
• 5 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál eperdzsem
• csokidara

A babapiskótát egy tálba szórjuk, rummal és kicsi tejjel meglocsoljuk, hogy jól megszívja magát a keksz. A megadott mennyiség itt 1 doboz, ami dekára nézve manapság bizony nem egyértelmű, de anno nem volt nagy kínálat a piskótapiacon, csak egyféle kiszerelés létezett. Így aztán megkerestem gyermekkorom piskótás dobozának képét a neten, és megtudtam, hogy az 1 csomag, az 150 grammot jelent. :)

A mazsolát, kakaóport, diót, cukrot keverjük össze egy tálban, majd adjuk hozzá a vajat, az eperdzsemet és a megáztatott piskótát.

Gyúrjuk össze, majd a masszát tegyük egy órára hűtőbe.

Miután kivettük, a tésztából formáljunk golyókat, ezeket pedig forgassuk bele csoki darába. Ezzel el is készült a süti, amit érdemes visszatolni a hűtőbe, ha nem fogy el rögtön.

Az én variációm lényegében szükségből született: babapiskóta, dió és eperdzsem híján alternatívákat kellett találnom. Ez a piskóta esetében nem volt nehéz, hisz a fő cél a mézes eltüntetése volt. Dió helyett mandulát, eperdzsem helyett pedig vörös áfonya lekvárt használtam. Hamar elfogyott. :)

Se sütni, sem főzni nem kell 2.

• 15-20 dkg mézeskalács
• 1 dl tej
• 10 dkg mazsola
• 1 evőkanál kakaópor
• 5 dkg durvára vágott mandula
• 5 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál áfonya lekvár
• kókuszreszelék a hempergetéshez

A mézeskalácsot kissé összetörtem, így locsoltam meg a tejjel – lévén rumom nem volt – majd hagytam állni.

A mazsolát, kakaóport, cukrot, mandulát összekevertem, majd a vajat, a lekvárt és mézeskalácsot is hozzáadtam. Én a robotgépet is dolgoztattam, így elég homogén massza lett, ha kézzel gyúrjuk valószínűleg jobban látszanak majd a nagyobb darab sütik és mandulák is.

A massza aztán ment a hűtőbe, én a mélyhűtőbe tettem. Valószínűleg elég neki egy óra, én csak később tudtam rá időt szakítani, de semmi baja sem lett attól, hogy tovább pihent a hűtőben.

Aztán golyókat formáztam és én - a csokidara helyett - kókuszreszelékben hempergettem meg a sütit. Nagy csinosak lettek. És ami fő: elfogyott a mézeskalács is. :)