Valószínűleg sokan őrzünk jó emlékeket idős asszonyokról, akik gyerekkorunkban kényeztettek minket mindenféle finomsággal. Lehetett akár a nagynéni, akár anyuka barátnője vagy épp egy utcabeli öregasszony. Esetemben is volt néhány ilyen,

nagyanyám szomszédja isteni sütiket készített, és ami a legjobb volt a dologban, minden alkalommal átsétált egy kis tányérnyi kóstolóval hozzánk. Igaz, ez kölcsönös volt, én is szaladtam hozzá sokszor a nagyi féle sütikkel, ez természetes volt felénk. Persze csak ha jó szomszédja volt az embernek. :) A tányérok jöttek-mentek és velük együtt a recepteket is cserélgették az asszonyok. Persze, ez ma sincs másként, csak épp akkoriban írógép, nyomtató és e-mail híján szépen folyóírással leírták a füzetekbe a receptet, sokszor forrásmegjelöléssel. Őrzök én Joli sütit, meg Marika dobos tortát, amiről pedig most írok az a „Mariska recept”. 

Szóval Mariska néni – merthogy így hívták a nagyi szomszédját – sütött mindenféle finomságot, de az egyik különösen megragadhatott, mert én magam körmöltem le, már a saját jegyzeteim közé. A „gyöngybetűkkel”, helyesírási hibákkal teli recept a Mézes gyümölcsös kenyér nevet viseli. Nagyon hasonlít a püspökkenyerekhez, vagy például APUKÁM DECEMBERI KENYERÉHEZ, csakhogy ezt a tésztát itt gyúrni kell – ezért is keltette fel az érdeklődésemet. Megsütöttem hát, finom lett és még tízóraiként is bevált. :) ÍME:

 Mézes-gyümölcsös kenyér

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg porcukor
• 20 dkg forró méz
• 3 tojás
• 1 kk szódabikarbóna
• 1 kk fahéj
• szegfűszeg késhegynyi
• 10 dkg vágott dió
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg aszalt szilva
• 10 dkg birsalmasajt
• 5 dkg étcsoki

A lisztet, porcukrot, szódabikarbónát és a fűszereket összekeverjük. Szerintem a mézeskalács fűszerkeveréket is használhatjuk.

A keverékbe beledolgozzuk a mézet, majd beleütjük a tojásokat. A forró méz szerepe nem egészen világos előttem. Úgy emlékszem, akkoriban eléggé „szilárdak” voltak a mézek a kicsapódó cukor miatt, szóval lehet, hogy egyszerűen csak a folyósra olvasztásról van itt szó. Mindenesetre én nem forrósítottam, az én házi mézem úgy folyik, ahogy annak kell. :) A végeredményen pedig nem éreztem, hogy hibáztam volna.

A masszához keverjük az apróra vágott diót és aszalt gyümölcsöket. Nekem most csak mandulám volt, és mivel az aszalt szilvám is elfogyott aszalt áfonyát és datolyát dobtam még a mazsola mellé. Ha van otthon, akkor vagdossatok kockára BIRSALMASAJTOT is, eszméletlenül finom benne.

Az étcsoki nem „kötelező” elem, de láthatjátok én sokszor dobok a sütikbe egy keveset az igazi, magas kakaótartalmú változatból. Mi – főleg a kölykök – így szeretjük. :)

A masszát aztán jól összedolgozzuk, és 4 cipót formálunk belőle. A bucikat hosszúkásra formáljuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük őket, szépen egymás mellé. A rudakat aztán megkenjük tojással és betoljuk őket a sütőbe.

A recept természetesen hőfokról és percekről nem ír, annyit viszont megjegyez, hogy lassan sütjük. Én olyan 170-180 fokot állítottam be és rá-rápillantottam, ha túl gyorsan sülne a teteje, lehet rá alufóliát borítani. Nagyjából 30 perc múlva érdemes kivenni és tűpróbával megnézni, megsült-e már a közepe, mert az sem jó, ha nagyon kiszárad.

A „Mariska” recept úgy fejeződik be, hogy „Jó étvágyat!”. Szerintem felesleges is ezt tovább ragozni.:)