Amikor megsütöttem nemrégiben az olasz ropit, új utat nyitottam meg a rágcsálni valók terén. Kipróbáltam natúran, snidlingesen, rozmaringosan és más recepteket is teszteltem. Véletlenül találtam rá nagy kedvencem Hugh Fearnley-Whittingstall  könyvében is egy grissini (az olasz kenyérrudacska) tésztájára, s mivel a mesterben még sosem csalódtam, teketória nélkül kipróbáltam az ő változatát is.

Bevallom nem volt nagy lutri, ez egy univerzális alaptészta, amióta a pizzát ebből készítem gyakorlatilag minden hétvégén ezt kell(ene) tálalnom a kölyköknek. Szóval tudtam, hogy az anyag működik, de hogy „ropiként” is beválik-e azért arra kíváncsi voltam. A kísérletet megfejeltem azzal, hogy a szezon friss zöldjével, a medvehagymával bolondítottam meg a rudakat. Sokat nem mertem belőle használni a karakteres íze miatt, de az ötlet telitalálat volt. :) Íme:

 Medvehagymás grissini (az olasz kenyérrúd)

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 g finom szemű tengeri só
• 5 g szárított élesztő
• 2 evk. olívaolaj
• néhány levél medvehagyma (nagyon apróra vágva)

 Az élesztőt 325 ml langyos vízbe szórtam, elkevertem és hagytam 10 percig állni.

A lisztet a sóval és medvehagymával összekevertem.

Amikor az élesztő felhabzott a liszthez öntöttem, rákanalaztam az olajat és összekevertem a tésztát.

Amikor nagyjából összeállt az edényben, kitettem lisztezett felületre és elkezdtem gyúrni. Elég ragacsosnak tűnik ilyenkor, de nem szabad abba a hibába esni, hogy elkezdjük tovább lisztezni. Ha kitartóan gyúrjuk nagyjából 10 percig, szép ruganyos tésztát fogunk kapni.

Ezt aztán olajjal kikent edénybe tettem, rátettem folpackot, hogy ne száradjon ki és hagytam pihenni a bucit. Nem szabad türelmetlennek lenni, egy órát mindenképp adjunk neki, de a legjobb, ha 2 órán át kelhet. Higgyétek el meghálálja a pihentetést! :)

A szépen megkelt tésztát lisztezett felületen kissé átgyúrtam, majd kisebb darabokat vágtam és hosszú rudakat sodortam belőle. Igazából nem is kell sodorni, elég húzkodni, isteni tészta, nem szakad.

A rudakat aztán megkentem olajjal, de lehet vízzel is, majd megszórtam sópehellyel (bármilyen mag, zöldfűszer használható) és átraktam őket kiolajozott sütőlemezre.

Újabb pihi következik, ezúttal 30 percet adjunk a ropiknak, ezalatt 220 fokra előmelegíthetjük a sütőt.

A fél óra elteltével toltam is be a rudakat a sütőbe és türelmetlenül vártam, kb 15-20 perc alatt készülnek el a grissinik.

Az olasz ropi szerintem isteni találmány: jópofa, szuperropogós, ezerféle fűszerrel feldobható és mindenféle mártogatóssal tovább bolondítható. Elkészíteni is totál egyszerű, munka alig van vele, bár tény, hogy a sok pihentetés miatt „időigényes”. (Ha egy gyorsabb változatra szavaznál, olvashatsz róla itt.) Szóval, ha az esti buliba vinnél egy nagy adaggal, akkor bizony délután már le kell gyúrnod a tésztát, de hidd el megéri! :)