Tudom, borzasztóan hangzik, de napok óra virsli virágot reggelizek. Tegnapelőtt ebédre a palacsinta délután három órakor lett készen, tegnap pedig egy nyers tojást halásztam ki az evőeszközös fiókból.

Mi sokszor látunk vendégül "gluténmentes" barátokat, akkor aztán töröm a fejem a desszerten. Gesztenye szezonban azonban könnyű dolgom van :) 

Olyan igazi kuglófot, mint ami a nagykönyvben meg van írva, én addig nem ettem, míg férjhez nem mentem. Nyilván addig is ettem, sőt készítettem is kuglófnak nevezett sütiket, főként kevert változatot, de hogy mi is valójában A KUGLÓF, azt Tündi mama tanítottam meg nekem.  

  Támadnak a bacik, védekezünk mi is nagyon...

A csipkebogyó lekvárja egy igazi kincs a mi családunkban, apukám főzte hosszú évekig a maga szedte gyümölcsből. Amikor láttam, hogy micsoda babara meló, tudtam, hogy én sosem fogok készíteni...

Íme a lányom alkotása: a szalagtáncoló kígyó. Egyértelmű, nem? Amikor elkészült vele...

Tele a kert lehullott levéllel: dió, fűz, szilva, meggy és töménytelen mennyiségben vadszőlő. Már egy nagy zsákkal az ovi is kapott, de a lapátolásnak nem nagyon akar vége lenni. Hogy mi köze ennek a konyhámhoz?  

Isteni, imádja, megeszi, felpörgeti és népszerű lesz vele - szerintetek van ilyen tízórai? A lányom táskájában van :)  

Rákot fogott a lányom meg az apja. Ráadásul haza is hozta. Hogy miért?

Persze, hogy a két lánya. Meg a felesége. Pontosabban a felesége....

A napokban lépten-nyomon gesztenyében botlottam: a templom előtti kis téren a gyerekek szedegették, a szülők zacskószám hordták az oviba "alapanyagnak", ahol lett belőle